Polgárháborús tábori tüzérség: Ígéret és teljesítmény a csatatéren

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Earl J. Hess könyvét, amely a polgárháborús tábori tüzérség átfogó és éleslátó feltárása, a tüzérség szervezetének, technológiájának, taktikájának, valamint a tüzérség és a gyalogság közötti kölcsönhatás részletes elemzésével. Bár a könyvet alaposságáért és lebilincselő írásmódjáért dicsérik, néhány kisebb pontatlanság és a vége felé váratlan tartalom egyes olvasók számára rontja az általános értékelést.

A polgárháború alatti tábori tüzérség átfogó bemutatása, a fegyverek, a szervezet és a taktika részletes tárgyalása, korabeli idézetek beemelése és a tüzérségi tapasztalatok alapos elemzése. Jól megírt és lebilincselő, így a polgárháború történelmének kedvelői számára ajánlott olvasmány.

Kisebb történelmi pontatlanságokat és terminológiai hibákat tartalmaz. A könyv utolsó része elmozdítja a hangsúlyt a polgárháborús tüzérségről, ami nem minden olvasónak tetszhet. Feltételez bizonyos előzetes ismereteket a témában, ami a kevésbé tájékozott olvasók számára akadályt jelenthet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Civil War Field Artillery: Promise and Performance on the Battlefield

Könyv tartalma:

Az amerikai polgárháborúban jött létre a nyugati féltekén vívott konfliktusban valaha is bevetett legnagyobb és legerősebb tüzérségi erő. Ez a haderő ugyanolyan jelentős és erős volt, mint bármelyik korábbi európai háborúban felállított haderő.

Ráadásul az Unió és a Konföderáció tüzérsége a világon addig a világ bármelyik világégésben bevetett legnagyobb számú puskás tüzérségi eszközt tartalmazta. Earl J. Hess Polgárháborús tábori tüzérség című könyve az első átfogó általános története a konfliktusban a gyalogságot és a lovasságot támogató tüzérségi karnak.

Mélyreható és kiterjedt kutatásokon alapuló, kimerítő vizsgálódásként szolgál, bőséges új értelmezésekkel, amelyek újraértelmezik a polgárháború hadseregét. Hess feltárja a tüzérségre és munkájukra ható főbb tényezőket, beleértve a hardvert, a tüzérségi hatalom szervezését, a tüzérségi tisztek és más parancsnokok közötti kapcsolatokat, valamint a környezeti tényezők hatását a harctéri hatékonyságra.

Vizsgálja továbbá a tüzérek életét, a tüzérségi lovak használatát, a munkaerő-utánpótlás gyakorlatát, a tábori erődítmények széles körű építésének hatását a tüzérség teljesítményére, valamint a tábori ütegek utánpótlásának problémáit. Számos átértékelésének egyikében Hess azt sugallja, hogy az ágyúk szétszórásának és gyalogsági dandárokhoz vagy hadosztályokhoz rendelésének háború eleji gyakorlata nem gátolta a tüzérség erejének a csatatéren való összpontosítását, és hogy a konfliktus második felében alkalmazott koncentrációs rendszer nem eredményezte az ágyúk nagyobb koncentrációját.

Egy másik, a korábbi tudományos munkákkal való szakításban bemutatja, hogy a nagy hatótávolságú lövegek felrobbantására szolgáló gyújtószerkezetek hatékonysága olyan problémának bizonyult, amelyet egyik fél sem tudott megoldani a háború során. A csatában kilőtt lövedéktípusokra vonatkozó összesített adatok ugyanis azt mutatják, hogy a parancsnokok a rossz gyújtószerkezetek miatt csökkentették az új, nagy hatótávolságú robbanó lövedékek használatát, és ehelyett a történelem legrégebbi tüzérségi lövedékének, a tömör lövedéknek a használatát növelték.