Pontból és vonalból síkba

Olvasói vélemények

A kritikák vegyes érzéseket fejeznek ki a könyvvel kapcsolatban, kiemelve annak technikai mélységét és jelentőségét a kompozíció és az absztrakt művészet megértésében, különösen Wassily Kandinszkij művész szemszögéből. Míg sok olvasó értéket talált a meglátásaiban és tanításaiban, mások kritizálták, hogy sűrű és nehezen érthető.

Technikailag informatív a tervezés és a kompozíció szempontjából, értékes a feltörekvő fotósok és művészek számára, átfogó magyarázat az absztrakt nyelvezetről, jól sikerült angol fordítás, betekintést nyújt Kandinszkij gondolkodásába, kötelező olvasmány a művészek számára, kiemeli az egyensúlyt és a színharmóniákat.

Sűrű és egyes olvasók számára potenciálisan unalmas, jelentős időt igényel a terminológia megértése, elavultnak vagy száraznak érezhető, egyesek érthetetlennek találták, jobban illik a nyomtatott, mint a digitális formátum.

(53 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Point and Line to Plane

Könyv tartalma:

"Az volt a benyomásom, hogy itt maga a festészet kerül előtérbe; azon gondolkodtam, hogy nem lehetne-e továbbmenni ebbe az irányba.".

Így reagált a fiatal orosz festő, Wassily Kandinszkij (1866-1944), amikor először látta Monet Szénakazalát, amely egy 1895-ös moszkvai, francia impresszionistákat bemutató kiállításon szerepelt. Ez volt az első érzékelése egy tárgy dematerializálódásáról, és előrevetítette a nem tárgyias művészetről szóló, nagy hatású elméleteinek későbbi fejlődését.

Az európai tanulmányok és utazások során a fiatal művész a művészi kísérletezés mámorító légkörét lélegezte be. A fauvizmus, a kubizmus, a szimbolizmus és más mozgalmak fontos szerepet játszottak saját forradalmi festészeti szemléletének kialakulásában. A szó szerinti ábrázolást elvetve Kandinszkij ehelyett a forma, a szín, a ritmus és a művész belső igényének fontosságát hangsúlyozta a valóság kifejezésében.

A 20. századi művészet egyik legnagyobb hatású könyvében, a Point and Line to Plane-ben Kandinszkij részletesen bemutatja a nem tárgyias festészet belső dinamikáját. Sajátos terminológiájára támaszkodva kifejti a pontnak mint a festészet "őselemének" gondolatát, a pont szerepét a természetben, a zenében és más művészetekben, valamint a pont és a vonal kombinációját, amely egyedi vizuális nyelvet eredményez. Ezután rátér a vonal lebilincselő tárgyalására - az erőnek a vonalra gyakorolt hatására, a lírai és drámai minőségre, valamint a különböző jelenségeknek a lineáris kifejezés formáira való átültetésére. Mély művészi éleslátással mutat rá Kandinszkij a festészet elemeinek szerves kapcsolatára, kitérve a textúra szerepére, az idő elemére és mindezen elemek kapcsolatára a műalkotás tartalmának befogadására hivatott alapvető anyagi síkkal.

Az eredetileg 1926-ban megjelent esszé a Kandinszkij korábbi, korszakalkotó könyvében, a Concerning the Spiritual in Art címűben először megfogalmazott gondolatok érett virágzását képviseli. A Bauhaus-iskola befolyásos tagjaként és az absztrakt expresszionizmus egyik vezető elméletalkotójaként Kandinszkij hozzájárult a modern művészi temperamentum kialakításához. Ez a könyv bőségesen bizonyítja hozzájárulásának fontosságát és a 20. századi művészetre gyakorolt mélyreható hatását.