Prosa

Olvasói vélemények

Thomas Bernhard „Próza” című novelláskötete a világról alkotott elképzeléseikkel küzdő intelligens emberek belső konfliktusait és küzdelmeit tárja fel. Sok olvasó értékeli a történetek egyedi előadásmódját és mélységét, ugyanakkor megjegyzi a Bernhard stílusára jellemző sötétebb, megrendítő témákat is.

⬤ Gyönyörűen kivitelezett, színes borítóval és kiváló minőségű kötéssel.
⬤ Az intelligenciával, a zavarodottsággal és az emberi természettel kapcsolatos összetett témák lebilincselő feltárása.
⬤ A humor és a szívfájdalom keveréke az elbeszélésekben.
⬤ Mély pszichológiai meglátások és egyedi elbeszélői stílus.

⬤ A téma lehangoló és súlyos lehet.
⬤ Egyes olvasóknak az elbeszélések bonyolultak vagy kimerítőek lehetnek.
⬤ Nem minden történet kapcsolódik kifejezetten a bűnözéshez, ami félrevezetheti a közvetlenebb fókuszt váró olvasókat.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Prose

Könyv tartalma:

"Beszédmódja, mint minden alárendeltnek, kirekesztettnek, esetlen volt, mint egy sebekkel teli test, amelybe bármikor bárki sót szórhat, mégis olyan kitartó, hogy fájdalmas volt hallgatni őt" - Az ácsból.

Thomas Bernhard (1931-89) osztrák drámaírót, regényírót és költőt korunk jelentős írói között tartják számon. A gyűjtemény hét novellája Bernhard jellegzetes, sötét komikus hangját és látásmódját tükrözi - amelyet gyakran hasonlítanak Kafkához és Musilhoz -, és egy romlott világot kommentál.

Ezek a történetek, amelyek először 1967-ben jelentek meg németül, Bernhard korai regényeivel, a Frost, a Gargoyles és a Mészművek című regényekkel egy időben íródtak, és ugyanazokat a rögeszméket, nyugtalanságot és lefegyverző nyelvtudást mutatják. Martin Chalmer kiváló fordítása, amely először adja vissza a művet angolul, megragadja a mű lényegi személyiségét. E történetek elbeszélőinek nincs erejük mást tenni, mint hallgatni, majd írni, az olvasó viszont foglyul ejtett hallgatóvá válik, aki megfejti az emlékezet által felállított csapdákat - és a puszta szavakat, a véget nem érő szavakat, amelyekkel megpróbáljuk lefülelni. Szavak, amelyek mindig közel vannak ahhoz, hogy az elbeszélőt az őrületbe kergessék, de mégis, ahogy Bernhard írja, "nem teljesen őrültek".

"Bernhard dicsőséges tehetsége a komor egzisztenciális monológokhoz Beckett után a második, és úgy tűnik, hogy teljesen kiforrottan bontakozott ki hipnotizáló debütálásában." - A Publishers Weekly-től, a Frostról.

"Egyre inkább az az érzésünk, hogy Thomas Bernhard a legeredetibb, legkoncentráltabb regényíró, aki németül ír. Kapcsolatai... Kafka, Musil és Broch nagy konstellációjával egyre világosabbá válnak." --George Steiner, Times Literary Supplement, a Gargoyles-ről.