Értékelés:
A könyvet a 20. század végi színházelmélet és -gyakorlat meghatározó művének tartják, amely mély betekintést nyújt a színház és a különböző kulturális területek, például a politika és a filozófia kapcsolatába. A kritikai gondolkodás és a színházi tehetség egyedülálló kombinációja miatt dicsérik, és a színházi öröm filozófiájára összpontosít.
Előnyök:A könyvet revelatívnak nevezik a színház politikában, filozófiában és kultúrában betöltött funkcióinak megértésében. A szigorú kritikai gondolkodás és az örömteli színházi kifejezésmód kombinációját kínálja, ami a kortárs színház iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlen olvasmánnyá teszi.
Hátrányok:A kritika azt sugallja, hogy sok színházi rendező és kritikus gyakran félreérti a színház természetét, ami a minőségi diskurzus hiányához vezet a területen, de magával a szöveggel kapcsolatban nem fogalmaz meg kifogásokat.
(1 olvasói vélemény alapján)
Rhapsody for the Theatre
Alain Badiou számára a színház - a mozival ellentétben - a valóban emancipációs kollektív szubjektum színpadra állításának helye.
Ebben az értelemben a színház az összes művészet közül az, amelyik szigorúan homológ a politikával: mind a színház, mind a politika szövegek vagy kijelentések korlátozott halmazától függ, amelyeket színészek vagy harcosok egy csoportja közösen ad elő, és amelyek határt szabnak az állam túlzott hatalmának. Ez magyarázza, hogy a színház története mindig is elválaszthatatlan volt az állami elnyomás és cenzúra történetétől.
Ez a meghatározó gyűjtemény nemcsak Badiou Rhapsody for the Theatre című pamfletjét tartalmazza, hanem esszéket Jean-Paul Sartre-ról, a kortárs színház politikai sorsáról és Badiou saját drámaírói munkásságáról, az Ahmed-tetralógia szerzőjeként.
