Requiem: Hallucináció

Olvasói vélemények

A kritikák a „Requiem: A hallucináció” című regényt mély és gyönyörűen megírt novellaként emelik ki, amely megragadja Lisszabon lényegét, és megmutatja Antonio Tabucchi irodalmi zsenialitását. Néhány olvasó azonban úgy találja, hogy a regényből hiányzik a mélység és a tartalom, azt sugallva, hogy bár élvezetes olvasmány, nem kínál túl sok elgondolkodtatót.

⬤ Ragyogó írás
⬤ gyönyörű tisztelgés Lisszabon előtt
⬤ érdekes témák, szellemek és személyes találkozások
⬤ rövid és gyors olvasmány
⬤ ajánlott azoknak, akik még nem ismerik Tabucchit.

⬤ Egyes kritikusok szerint homályos és fantáziátlan
⬤ nincs mélyebb tartalom az elmélkedéshez
⬤ néhányan úgy érezhetik, hogy nem felel meg az érdekes előzményeinek.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Requiem: A Hallucination

Könyv tartalma:

Antonio Tabucchi ebben a varázslatos és megidéző regényben egy álomszerű utazásra viszi az olvasót Portugáliába, egy olyan országba, amelyhez mélyen kötődik.

Sok évet töltött ott a lisszaboni Olasz Kulturális Intézet igazgatójaként. A Requiem-et még portugálul is megírta; a művet le kellett fordítani olaszra, hogy szülőhazájában, Olaszországban kiadhassák.

A Requiem elbeszélője tizenkettőkor találkozik valakivel a Tajo partján egy rakparton. De, mint kiderül, nem délben, hanem éjfélkor, tehát sok ideje van, hogy elidőzzön. A nap folyamán számos találkozása van - egy fiatal drogos, egy taxisofőr, aki nem ismeri az utcákat, több pincér, egy cigány, egy temetőőr, a titokzatos Isabel, egy harmonikás, összesen majdnem két tucat valódi és illuzionista ember.

Végül találkozik A Vendéggel, a régen elhunyt nagy költő, Fernando Pessoa szellemével. A Requiem részben útinapló, részben önéletrajz, részben fikció, sőt, egy kicsit még szakácskönyv is, egy ország és népe iránti tisztelgéssé válik, és búcsú a múlttól, miközben az elbeszélő egy olyan irodalmi elődre tart igényt, aki, akárcsak ő maga, kitérő és sokoldalú személyiség.