Schelling értekezése az emberi szabadság lényegéről

Olvasói vélemények

A könyv alapos vizsgálatot nyújt Schelling gondolatainak Heidegger általi értelmezéséről, különösen az „emberi szabadság lényegéről”. Értékes meglátások és kritikák keverékét mutatja be, így mindkét filozófus iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlenné teszi, annak ellenére, hogy Schelling későbbi műveit néhány figyelemre méltó hibával kezeli.

A könyv erősen ajánlott a Heidegger és Schelling iránt érdeklődők számára, mivel alapos kommentárt nyújt Schelling jelentős munkásságához. Heidegger előadásai életre keltik az összetett filozófiai gondolatokat, a szöveg pedig értékes tudományos forrást kínál a filozófia egy kevéssé tanulmányozott területéről.

A szövegnek jelentős hiányosságai vannak, többek között a Schelling korábbi gondolataira vonatkozó megfelelő kontextus hiánya, valamint az a tendencia, hogy Schelling későbbi műveit félremagyarázza. A kritikusok szerint Heidegger értelmezéseit túlzottan befolyásolják saját filozófiai feltevései, ami Schelling szándékainak félreértéséhez vezethet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Schelling's Treatise on the Essence of Human Freedom

Könyv tartalma:

Heidegger fejlődésének döntő fordulópontjához érkezett, amikor 1936-ban a freiburgi egyetemen előadást tartott Schelling Az emberi szabadságról szóló értekezéséről. Éppen akkor kezdte el tanulmányát, hogy kidolgozza az "Ereignis" fogalmát. Heidegger Schelling művének értelmezése gondolkodásának egy olyan dimenzióját tárja fel, amelyet korábban még soha nem publikáltak angolul.

Bár Schelling filozófiája kevésbé ismert, mint a többi nagy német idealista, Fichte és Hegel filozófiája, mégis ő az egyik olyan gondolkodó, akivel Heidegger a leginkább rokonszenvezik, így ez a tanulmány mindkét filozófus megértése szempontjából gyümölcsöző. Heidegger Az emberi szabadságról című művének értelmezése a legegyenesebb az Értekezésről angolul megjelent tanulmányok közül, és az egyetlen olyan mű Heidegger korpuszában, amely Schellingnek szenteli magát. A Schelling Traktátusának alapproblémái az idealista hagyomány középpontjában állnak: a rendszer és az egyéni szabadság összeegyeztethetőségének kérdése, a panteizmus és a rossz igazolásának kérdései. Schelling volt az első gondolkodó a racionalista-idealista hagyományban, aki komolyan megküzdött a rossz problémájával.

Ezek a filozófiai hagyomány nagy kérdései. Olyan lehetőségekhez vezetik Schellinget és vele együtt Heideggert, amelyek nagyon közel kerülnek az idealista hagyomány határaihoz. Például Schelling fogalma a "megalapozatlan"-ról - amit az értelem már nem tud megalapozni és megmagyarázni - visszautal Jacob Böhme-re, és közvetve Heidegger saját, a "Lét"-re irányuló kutatásának irányába mutat. Heidegger Schelling-olvasata, különösen a rossz és a szabadság témakörében, világosan mutatja Schelling hatását Heidegger nézeteire.