Szent Ágoston vallomásai: Szent Ágoston hippói püspök önéletrajzi műve, amely Szent Ágoston bűnös ifjúságát és megtérését vázolja fel.

Olvasói vélemények

A kritikákban az Augustinus gondolatai és írói képességei iránti csodálat keveredik a fordítással és az angol nyelvi stílussal kapcsolatos kritikákkal, amelyet egyesek zavarónak és nehezen olvashatónak találtak.

Augustinus írása magával ragadó, és mély meglátásokat tartalmaz, különösen az öröm és az emlékezés tekintetében. Az áhítata és a filozófiai vizsgálódás a szövegben csodálatra méltó, ami elgondolkodtatóvá teszi a könyvet.

A könyv Erzsébet-kori angol nyelven íródott, ami zavaró és fárasztó lehet az olvasók számára. Emellett egyesek a fordítást is rossznak találták, és alternatívát ajánlottak a jobb olvasási élmény érdekében.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Confessions of St. Augustine: An autobiographical work by Bishop Saint Augustine of Hippo outlining Saint Augustine's sinful youth and his convers

Könyv tartalma:

A Vallomások (latinul: Confessiones) Hippói Szent Ágoston 13 könyvből álló önéletrajzi műve, amelyet latinul írt Kr. u. 397 és 400 között. A mű Szent Ágoston bűnös fiatalkorát és keresztény hitre térését vázolja fel. Modern angol fordításait néha The Confessions of Saint Augustine (Szent Ágoston vallomásai) címmel adják ki, hogy megkülönböztessék a könyvet más, hasonló címmel ellátott könyvektől. Eredeti címe: Vallomások tizenhárom könyvben, és úgy íródott, hogy hangosan felolvassák, és minden egyes könyv egy teljes egységet alkot.

A Vallomásokat általában Augustinus egyik legfontosabb szövegének tartják. Széles körben úgy tekintik, mint az első nyugati keresztény önéletrajzot (Ovidius találta fel a műfajt a Kr. u. I. század elején a Trisztiával), és az egész középkorban nagy hatással volt a keresztény írókra. Henry Chadwick professzor azt írta, hogy a Vallomások "mindig a nyugati irodalom nagy remekművei közé fognak tartozni." A mű nem teljes önéletrajz, mivel Szent Ágoston 40 éves korában íródott, és még sokáig élt, és egy másik fontos művet, Az Isten városa címűt is megírta. Ennek ellenére töretlen feljegyzést nyújt gondolkodásának fejlődéséről, és a legteljesebb feljegyzés a 4. és 5. század egyetlen személyéről. Ez egy jelentős teológiai mű, amely spirituális elmélkedéseket és meglátásokat tartalmaz.

A műben Augustinus arról ír, mennyire megbánta, hogy bűnös és erkölcstelen életet élt. Beszámol arról, hogy megbánta, hogy a manicheus vallást követte és hitt az asztrológiában. Ír barátja, Nebridius szerepéről, aki segített meggyőzni őt arról, hogy az asztrológia nemcsak helytelen, hanem gonosz is, valamint Szent Ambrus szerepéről abban, hogy áttért a kereszténységre. Az első kilenc könyv önéletrajzi jellegű, az utolsó négy pedig kommentár és lényegesen filozofikusabb. Intenzív bánatot mutat szexuális bűnei miatt, és a szexuális erkölcs fontosságáról ír. A könyvek Istenhez intézett imaként íródtak, innen a cím, amely Dávid zsoltárain alapul.

És így kezdődik: "Mert Te magadnak teremtettél minket, és szívünk nyugtalan, míg meg nem pihen benned". A műről úgy gondolják, hogy könyvekre osztható, amelyek a Szentháromság és a trinitárius hit különböző aspektusait szimbolizálják.