The Man Who Sang to Ghosts: Egy japán legenda, Hoichi története alapján és a Heike meséje alapján újra elbeszélve

Olvasói vélemények

A könyv egy híres japán rémtörténet újramesélése, amelyet a borzongató minőségéért és a japán irodalomba való jó bevezetésért is nagyra értékelnek. Néhány olvasó azonban túl rövidnek és illusztrációk nélkülinek találta, ami csalódást okozott az értékét illetően.

⬤ Egy japán horror történet jó újragondolása
⬤ hátborzongató és hűvös
⬤ briliáns és rövid
⬤ segít fejleszteni az angol nyelvtudást
⬤ izgalmas és megható mese.

⬤ Túl rövid, inkább egy füzet
⬤ nincsenek illusztrációk
⬤ túlárazott
⬤ fiatalabb olvasók számára potenciálisan nehéz.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Man Who Sang to Ghosts: A Japanese Legend, Retold from the Story of Hoichi and Based on The Tale of the Heike

Könyv tartalma:

Egy fiatal, vak bárd szerencsésnek mondhatja magát, amikor meghívják, hogy egy kiemelkedő buddhista templom szerzetesei között éljen - és még szerencsésebb, amikor felkérik, hogy adja elő epikus verseit egy magas rangú úr udvarában. De miért hatódnak meg olyan hevesen a nemes hallgatósága előtt a rég halott hősökről szóló meséi?

10 éves kortól. Nem illusztrált.

/////////////////////////////////////////////////.

Aaron Shepard "A pék tucatja", "A tengeri király lánya", "Fehér kígyó úrnő" és még sok más gyermekkönyv díjnyertes szerzője. Történetei gyakran jelentek meg a Cricket magazinban, weboldala pedig nemzetközileg is ismert, mint a népmesék, a mesemondás és az olvasószínház elsőrangú forrása. Aaron, aki egykor hivatásos mesemondóként dolgozott, a népmesék és más hagyományos irodalmi művek eleven újramondására specializálódott, amelyekért az Amerikai Könyvtári Szövetség, a New York-i Közkönyvtár, a Bank Street College of Education, a National Council for the Social Studies és az American Folklore Society kitüntetéseket kapott.

/////////////////////////////////////////////////.

MINTA: A NÉPMESÉK ÉS A NÉPRAJZOK.

Amikor Hoichi meghallott valamit, abbahagyta a játékot, és figyelt. Az éjszakán keresztül lépések jöttek, melyeket egyenletes CLANK, CLANK - a páncélok hangja mért.

Egy szamuráj jön a templomba, gondolta Hoichi. Mit akarhat ilyenkor?

A lépések áthaladtak a templom hátsó kapuján, és átkeltek a kerten. CSÖRGÉS, CSÖRGÉS. Egyenesen feléje jöttek Ahogy a fiatalember szíve hevesebben vert, a lépések megálltak a veranda előtt.

"Hoichi".

"Uram " válaszolt a fiatalember. Aztán hozzátette: - Kérem, uram, vak vagyok. Nem látom, hogy ki maga.".

"Nincs mitől félned" - mondta a hang. "Az uram, egy magas rangú nagyúr, a közelben szállt meg. Azért jött, hogy meglátogassa Dan-no-urát, a híres csata színhelyét. Most hallott a tehetségedről, hogy el tudod mondani a Heike történetét. Azt kívánja, hogy azonnal jöjjön el, és adjon elő neki és kíséretének.".

"Megtiszteltetés számomra" - mondta Hoicsi.

A fiatalember a hátára csatolta biwáját, és belebújt szalmaszandáljába. Aztán a karját vaskos szorításba fogták, és gyorsan elvezették.