The Picture of Dorian Gray by Oscar Wilde: Keményfedeles, cenzúrázatlan, rövidítetlen kiadás.

Olvasói vélemények

Oscar Wilde klasszikus gótikus regénye, a Dorian Gray képe a szépség, az erkölcs és a hedonista életmód következményeinek témáit járja körül. Az olvasók nagyra értékelik Wilde ügyes írásmódját és a történet elgondolkodtató jellegét, bár sokan megjegyzik, hogy a tempó néha lassú, és a részek unalmasnak tűnhetnek. Összességében egy összetett, gyakran az emberi állapotra reflektáló karaktertanulmányt mutat be, amely az olvasók körében változó tetszést arat.

⬤ Oscar Wilde ügyes és szép írói stílusa.
⬤ Elgondolkodtató témák a szépségről, az erkölcsről és az önsorsrontásról.
⬤ Magával ragadó jellemtanulmány Dorian Grayről és átalakulásáról.
⬤ Klasszikus státusz és tartós aktualitás, mély betekintést nyújt az emberi természetbe.
⬤ Gazdag filozófiai párbeszédek, különösen Lord Henry Wotton tollából.

⬤ Lassú tempó, különösen a könyv első felében.
⬤ Néhány olvasó túlságosan bonyolultnak és elavultnak találja a leírásokat és a nyelvezetet.
⬤ A könyv egyes részeit unalmasnak vagy ismétlődőnek érezhetik.
⬤ Bizonyos elemek, mint például a karakterek szexualitása, zavaróak vagy frusztrálóak lehetnek a modern olvasók számára.
⬤ Egyes kiadásokban a nyomtatott betűméret kicsi, így nehezen olvasható.

(2039 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Picture of Dorian Gray by Oscar Wilde: Uncensored Unabridged Edition Hardcover

Könyv tartalma:

The Picture of Dorian Gray Oscar Wilde gótikus és filozófiai regénye, amely először a Lippincott's Monthly Magazine 1890. júliusi számában jelent meg teljes terjedelmében. Mivel a magazin szerkesztője attól tartott, hogy a történet illetlen, a megjelenés előtt Wilde tudta nélkül nagyjából ötszáz szót törölt. A cenzúra ellenére a The Picture of Dorian Gray sértette a brit könyvkritikusok erkölcsi érzékenységét, akik közül néhányan azt mondták, hogy Oscar Wilde-ot a közerkölcsöt őrző törvények megsértése miatt büntetőeljárás alá kellene vonni.

A The Picture of Dorian Gray 1891-ben könyv alakban megjelent hosszabb és átdolgozott változata aforisztikus előszót tartalmazott - a művész jogainak és a művészetnek a művészetért való védelmét -, amely részben a regény előző évi sajtóvédelmére épült. Az előszó tartalma, stílusa és előadásmódja önmagában is híressé tette, mint irodalmi és művészeti kiáltványt. 1891 áprilisában a Ward, Lock and Company kiadóvállalat, amely az előző évben a rövidebb, lázítóbb magazinváltozatot terjesztette Angliában, kiadta a The Picture of Dorian Gray átdolgozott változatát.

A Dorian Gray képe az egyetlen regény, amelyet Wilde írt. Több változatban is létezik: az 1890-es magazinkiadás (13 fejezetben), amelyből a magazin szerkesztője, J. M. Stoddart fontos anyagokat törölt a megjelenés előtt.

A Lippincott's Monthly Magazine-nak kiadásra benyújtott "cenzúrázatlan" változat (szintén 13 fejezetben), amelyben Wilde összes eredeti anyaga érintetlenül maradt, először 2011-ben jelent meg a Harvard University Press kiadásában.

És az 1891-es könyvkiadás (20 fejezetben). Mint a 19. század irodalma, A Dorian Gray képe "egy gótikus cselekményszerkezeten forog", amelynek erős témáit a Faustból értelmezték.

Dorian Grayről egy egészalakos olajportré készül, amelyet Basil Hallward, a Dorian szépségétől lenyűgözött és megszállott művész készít.

Úgy véli, hogy festőként Dorian szépsége felelős a művészetében kialakult új hangulatért.

Újonnan megértve, hogy szépsége el fog halványulni, Dorian kifejezi azt a vágyát, hogy eladja a lelkét, hogy a kép, és ne ő öregedjen és halványuljon el. A kívánság teljesül, és Dorian változatos, amorális élményekkel teli, kicsapongó életet él, miközben fiatal és szép marad.

Mindeközben a portréja öregszik és minden bűnét megörökíti.

Oscar Fingal O'Flahertie Wills Wilde (1854. október 16. - 1900. november 30.) ír költő és drámaíró. Miután az 1880-as években különböző formában írt, az 1890-es évek elején London egyik legnépszerűbb drámaírójává vált.

Az esztéticizmus szószólójaként különböző irodalmi tevékenységekkel próbálkozott: verseskötetet adott ki, előadásokat tartott az Egyesült Államokban és Kanadában az új "angol művészeti reneszánszról" és a belsőépítészetről, majd visszatért Londonba, ahol termékenyen dolgozott újságíróként. A harapós szellemességéről, extravagáns öltözködéséről és csillogó társalgási készségéről ismert Wilde korának egyik legismertebb személyiségévé vált. Az 1890-es évek fordulóján a művészet felsőbbrendűségéről alkotott elképzeléseit egy sor párbeszédben és esszében finomította, és a dekadencia, a kétszínűség és a szépség témáit beépítette egyetlen regényébe, a The Picture of Dorian Gray-be (1890). A lehetőség, hogy az esztétikai részleteket pontosan felépítse, és nagyobb társadalmi témákkal kombinálja, Wilde-ot a drámaírás felé vonzotta. Párizsi tartózkodása alatt megírta a Salome-t (1891) franciául, de nem kapott engedélyt Angliában, mivel abszolút tilos volt bibliai témákat angol színpadon ábrázolni. Wilde ettől nem zavartatva az 1890-es évek elején négy társasági vígjátékot készített, amelyek a késő-viktoriánus London egyik legsikeresebb drámaírójává tették.