Válogatás Epiktétosz beszédeiből az Encheiridionnal együtt

Olvasói vélemények

A könyv Epiktétosz, a sztoikus filozófus, aki korábban rabszolga volt, beszédeit mutatja be, amelyek mélyreható betekintést nyújtanak a saját boldogság és a jellem feletti ellenőrzésbe. A kiadásból hiányoznak bizonyos funkciók, de a tartalom bölcsessége és aktualitása miatt nagyra értékelhető.

A fordítás világos, a tartalom bölcsességekben gazdag, a rövid esszék pedig könnyű olvasást és elmélkedést tesznek lehetővé. Epiktétosz egykori rabszolgaként egyedülálló nézőpontja értékes betekintést nyújt a saját boldogságunk ellenőrzésébe.

A Kindle-kiadás alapszintű, hiányoznak belőle a hiperhivatkozások és a lábjegyzetek, amit egyes olvasók korlátozónak találhatnak. A történelmi kontextus miatt az írásmód egyesek számára „nyersnek” tűnhet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Selection from the Discourses of Epictetus with the Encheiridion

Könyv tartalma:

Epiktétosz (Kr. u. 55 - 135) görög sztoikus filozófus volt. Rabszolgaként született a phrygiai Hierapolisban (a mai Pamukkale, Törökország), és Rómában élt száműzetéséig, amikor is élete hátralévő részére az északnyugat-görögországi Nikopoliszba ment. Tanításait tanítványa, Arrianus írta le és tette közzé a Discourses és Enchiridion című művében.

Epiktétosz azt tanította, hogy a filozófia életmód, és nem csupán elméleti tudományág. Epiktétosz szerint minden külső esemény kívül esik a befolyásunkon; higgadtan és szenvtelenül kell elfogadnunk, bármi is történik. Az egyének azonban felelősek saját cselekedeteikért, amelyeket szigorú önfegyelemmel megvizsgálhatnak és ellenőrizhetnek.

Epiktétosz Kr. u. 55 körül született, feltehetően a phrygiai Hierapolisban. A szüleitől kapott neve ismeretlen; az epiktetosz szó görögül egyszerűen azt jelenti: "szerzett" vagy "szerzett"; a görög filozófus Platón a Törvények című művében úgy használja a kifejezést, mint olyan vagyontárgyat, amely "hozzáadódik az ember öröklött vagyonához". Ifjúkorát Rómában töltötte rabszolgaként Epaphroditos, egy gazdag felszabadított ember és Nero titkára.

Epiktétosz korán megszerette a filozófia iránti szenvedélyt, és gazdag gazdája engedélyével Musonius Rufusnál tanult sztoikus filozófiát, ami lehetővé tette számára, hogy egyre műveltebbé válva emelkedjen a tekintélyben. Valahogyan azonban megnyomorodott. Origenész azt állította, hogy a lábát a gazdája szándékosan törte el. Simplicius azt állította, hogy már gyermekkorától fogva sánta volt.

Epiktétosz valamikor Néró halála után, Kr. u. 68-ban nyerte el szabadságát, és filozófiát kezdett tanítani Rómában. Kr. u. 93 körül Domitianus császár minden filozófust száműzött a városból, Epiktétosz pedig a görögországi Epiruszi Nikopoliszba ment, ahol filozófiai iskolát alapított.

Nagyon egyszerű életet élt, kevés vagyonnal. Sokáig egyedül élt, de idős korában örökbe fogadta egy barátja gyermekét, akit egyébként hagytak volna meghalni, és egy asszony segítségével felnevelte. Nem világos, hogy Epiktétosz és a nő házasok voltak-e. Valamikor Kr. u. 135 körül halt meg. Halála után, Lukianosz szerint, olajlámpáját egy tisztelője 3000 drachmáért megvásárolta. (wikipedia.org)