Világos és sötét

Olvasói vélemények

Natsume Soseki 1916-ban írt „Fény és sötétség” című regényét nagyra értékelik mélységéért és jellemábrázolásáért, és párhuzamot von Jane Austen és Henry James műveivel. John Nathan új fordítását gördülékenységéről és olvasmányosságáról jegyzik, ami fokozza a regény vonzerejét. Annak ellenére, hogy befejezetlen, a kritikusok szerint a regény magával ragadó és kielégítő, bár néhányan kíváncsiak a lehetséges befejezésre, ha Soseki befejezte volna. A könyv fizikai megjelenését is dicsérik, ami hozzájárul az általános élvezethez.

Mély karakterfeltárás és összetett interakciók.

Magas drámai feszültség, amely végig fennmarad.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Light and Dark

Könyv tartalma:

A Fény és sötétség, Natsume Soseki leghosszabb regénye és egyben mesterműve, bár befejezetlen, az első világháború előestéjén a nagypolgári modor aprólékosan megfigyelt tanulmánya. Egy új házasság pszichológiai portréja is, amely olyan mélységű és pontos jellemábrázolást tesz lehetővé, amelyre a megjelenés idején nem volt példa Japánban, és azóta sem volt példa. A Fény és sötétséggel Soseki találta fel a modern japán regényt.

A harmincéves Tsuda Yoshio, aki egy műtét után egy klinikán lábadozik, a bizalmasai egész sorától kap látogatást: O-Nobu, a kacér, fiatal felesége; O-Hide, a kíméletlen húga, aki O-Nobu extravaganciáját okolja bátyja anyagi nehézségeiért; Kobayashi, az önironikus barátja, a bajkeverő és bajkeverő, aki akár egy Dosztojevszkij-regény lapjairól is származhatna; és Madam Yoshikawa, a munkaadója felesége, egy cselszövő, aki olyan kapcsolatban áll Tsudával, amelyet a többiek nem ismernek. Az eltérő érdekek súrlódást okoznak e szorosan egymáshoz kapcsolódó szereplők között, ami a féltékenység, a harag és a vádaskodás olyan jeleneteiben robban ki, amelyek megdöbbentik a japán zárkózottságra szokott nyugati olvasókat.

A klinikáról kiengedve Tsuda elhagyja Tokiót, hogy egy gyógyfürdőben folytassa lábadozását. Yoshikawa asszony a maga okán tájékoztatja őt, hogy az álmaiban élő nő, Kiyoko egyedül tartózkodik ugyanabban a fogadóban, és éppen egy vetélésből lábadozik. O-Nobut lebeszélve arról, hogy elkísérje, Tsuda elutazik a gyógyfürdőbe, egy hosszú, valós és szimbolikus akadályokkal teli útra, amely olyan, mintha egyik világból a másikba lépne át. Találkozik Kiyokóval, aki megpróbálja elkerülni őt, de végül sikerül kettesben maradnia vele a szobájában. Soseki utolsó jelenete a közvetlenség fenséges gyakorlata, amely Tsudára hagyja, hogy "megmagyarázza mosolyának jelentését".