Értékelés:
Georges Simenon önéletrajzi művének kritikái vegyes fogadtatásra utalnak: az olvasók értékelik a szerző életébe való betekintést, de kevésbé találják lebilincselőnek, mint a fiktív műveit, különösen a Maigret-sorozatot.
Előnyök:Az olvasók érdekesnek és őszintének találták a könyvet, amely bepillantást enged Simenon személyes reflexióiba, az öregedéssel kapcsolatos gondolataiba és az emberi gyarlóságba. Néhányan nagyra értékelték írásainak önkritikus jellegét, és azt a potenciális értéket, amelyet a regényrajongók számára jelenthet.
Hátrányok:Sok kritikus megjegyezte, hogy a könyv nem mélyül el Maigret karakterében vagy a regényeiben gyakran előforduló sötétebb témákban. Néhányan az írást elkalandozónak vagy kanyargósnak jellemezték, egy olvasó pedig csalódottságának adott hangot, azt sugallva, hogy Simenon regényeihez képest nem élvezetes.
(11 olvasói vélemény alapján)
"A huszadik század egyik legnagyobb írója... Simenon páratlanul értett ahhoz, hogy befelé nézzünk, bár ezt a képességét elfedte az a zsenialitása, hogy megszállottan magába szippantott minket a történeteiben." -- The Guardian
Georges Simenon elméjének intim belső betekintése, amelyet itt a naplóiban örökített meg
Az 1960-as években Simenon három bőrkötéses naplót vásárolt, azt tervezve, hogy életéről és pályafutásáról feljegyzéseket hagy a fiaira. Ekkor már 57 éves volt, bestseller író, és hosszú évek óta boldog házasságban élt, és ezekben a naplókban kezdett el elmélkedni az öregedés, a kapcsolatok és az írói élet bonyolultságáról. Az Amikor öreg voltam, ezeknek az írásoknak a gyűjteménye nélkülözhetetlen olvasmány e termékeny irodalmi hang minden rajongója számára.
