A Bizánci Birodalom és a pestis: A bizánciakat a kora középkorban sújtó járvány története és öröksége

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 35 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Byzantine Empire and the Plague: The History and Legacy of the Pandemic that Ravaged the Byzantines in the Early Middle Ages

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Középkori beszámolók részleteit tartalmazza.

*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

" Theodore) nagyon nagy gödröket készített, amelyek mindegyikébe 70 000 holttestet fektettek. Így nevezett ki oda embereket, akik lehozták a hullákat, kiválogatták és felhalmozták őket. Sorban egymásra préselték őket, úgy, ahogy valaki a szénát préseli a padláson... Férfiakat és nőket tapostak le, és a közöttük lévő kis helyen a fiatalokat és a csecsemőket is lenyomták, lábbal taposták és eltaposták, mint a megromlott szőlőt." - Efezusi János.

A bubópestis volt a legsúlyosabb csapás, amely valaha is sújtotta Európát és a mediterrán világot. Néhány rövid év alatt a lakosság egynegyedét elvitte a rövid, de kínzó betegség. Azoknak, akik megmenekültek, éhínséggel és gazdasági nehézségekkel kellett szembenézniük, a termés elvetetlen maradt.

Az aratók hiányában a termés elromlott, a falvak, városok és nagyvárosok elnéptelenedtek. A piacok elpusztultak, a kereskedelem leállt. A megrémült lakosság számára ez a világ végének tűnhetett. A borzalom alábbhagyott, hogy aztán évek múlva visszatérjen, gyakran kevésbé hevesen, de nem kevesebb nyomorúsággal.

A pestis leírását olvasva sokan talán azonnal a fekete halálra gondolnak, arra a nagy járványra, amely 1347-1351 között pusztított Európában és a Közel-Keleten, de valójában a kevésbé ismert, de vitathatatlanul rosszabb Jusztiniánusz pestisére utal, amely 541-ben sújtotta a mediterrán világot, és a következő 200 évben tovább tizedelte azt. A pestisjárvány hatása a történelemre legalább olyan drámai volt, mint a késő középkorban. Valójában azt lehet állítani, hogy a jusztiniánusi pestis jelentős szerepet játszott Európa és következésképpen a ma ismert világ többi részének formálásában, monumentális keresztútvonalat jelölve ki az ókori és a középkori világ között.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért tudunk olyan keveset a jusztiniánusi pestisről és az azt követő járványokról, ami szöges ellentétben áll a fekete halállal, amelyről számos könyv és tanulmány született. A magyarázat, legalábbis részben, valószínűleg kulturális jellegű. A Nyugatrómai Birodalom bukása és a frankok általi újjáéledése közötti 300 évet sokáig sötét középkornak nevezték, negatívan összehasonlítva a Római Birodalom kulturális felvilágosodását a helyébe lépő germán királyságok feltételezett barbárságával. Ezt a romantikus mozgalom népszerűsítette a 19. században, és abból a meggyőződésből indult ki, hogy a nyugati civilizáció felsőbbrendű volt. Ennek során a nyugat-európaiak figyelmen kívül hagyták a Bizánci Birodalom és Perzsia gazdag kulturális hagyományait, és figyelmen kívül hagyták, hogy a germán népek valójában megőrizték a római civilizáció egyes elemeit. Ráadásul a kereszténységre áttérő törzsek magukévá tették a katolikus egyházat és így a római kultúrát is. A közhiedelemmel ellentétben a tanulás nem hanyatlott ebben az időszakban Nyugaton, mivel a szerzetesség iskolákat, könyvtárakat és felsőoktatási intézményeket hozott Nyugat-Európa szerte.

A Bizánci Birodalom és a pestis: A korai középkorban a bizánciakat sújtó járvány története és öröksége két évszázadon keresztül mutatja be a pestis történetét, és azt, hogy miként alakította a későbbi eseményeket, miközben nemzeteket döntött romba, másokat pedig akaratlanul felemelt. Emellett leírja a betegség áldozatait, és azt is, hogy a társadalom bizonyos rétegei hogyan kerülhették el a megbetegedést. A fontos embereket, helyeket és eseményeket ábrázoló képek mellett úgy ismerheted meg a Bizánci Birodalmat és a pestist, mint még soha.