A bizánci hadsereg: A Bizánci Birodalom hadseregének története és öröksége a középkorban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 20 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Byzantine Army: The History and Legacy of the Byzantine Empire's Military During the Middle Ages

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Tartalmazza az ősi beszámolókat.

*Inkluzív online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

Nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen túlbecsülni azt a hatást, amelyet I. Konstantin római császár a kereszténység, az ókori Róma és egész Európa történetére gyakorolt. A leginkább Nagy Konstantin néven ismert Konstantin, akit csak a csatában és hódításban kitűnően helytálló uralkodók nevezhetnek így, mind a mai napig befolyásos és ellentmondásos személyiség. Tartós hírnevet szerzett azzal, hogy ő volt az első római császár, aki személyesen tért át a kereszténységre, valamint a hírhedt milánói ediktummal, azzal a császári rendelettel, amely legalizálta Krisztus imádatát és előmozdította a vallásszabadságot az egész birodalomban. Több mint 1500 évvel Konstantin halála után Abdu'l-Bah, a Bah ' Hit vezetője azt írta: "Áldott neve úgy ragyog a történelem hajnalán, mint a hajnalcsillag, és rangja és hírneve a világ legnemesebb és legmagasabban civilizáltjai között még mindig ott van minden felekezetű keresztény nyelvén".

Ugyanakkor azt is lehet állítani, hogy katonai sikerei ellenére - amelyek közül a legjelentősebbek a többi római ellen folytatott harcban születtek - Konstantin talán előkészítette a terepet az addig létező Római Birodalom végső összeomlásához. Konstantin volt az első, aki úgy döntött, hogy a Germániába és Galliába vonuló barbárok gyülekező tömegei mellett kiszolgáltatott és sebezhető Róma stratégiailag nem biztonságos bázis a birodalom számára, és ezért a Dardanellák szorosainál kibővítette Új-Róma városát, létrehozva a későbbi Konstantinápolyt. Azzal, hogy a birodalom politikai, közigazgatási és katonai fővárosát Rómából keletre helyezte át, valamint a császári udvart és annak minden kísérőjét, Konstantin megteremtette az alapját annak a későbbi szakadásnak, amelynek következtében a Római Birodalom két része két teljesen különálló egységgé vált, saját útját járta, és végül az inváziók ismételt hullámai alatt darabonként összeomlott.

Ennek eredményeként a Bizánci Birodalom két nagy kultúra örököse volt, amelyek az európai civilizációt bölcsőítették és táplálták: Görögország és Róma. Konstantinápoly, mai nevén Isztambul, Európa és Ázsia határán elhelyezkedő hatalmi, kulturális, kereskedelmi és technológiai központtá vált, és befolyása nemcsak egész Európában, hanem a Közel-Keleten, Afrikában, Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten is érezhető volt. I. Justinianus császár (r. 527-565) uralkodásának idejéből származó érméket találtak Dél-Indiában, és a kínai feljegyzések szerint a "fulinok", ahogy a kínaiak nevezték a bizánciakat, már i. sz. 643-ban megjelentek az udvarban. A Bizánci Birodalom ezer éven át védte Európát az iszlám arab birodalomtól, lehetővé téve számára, hogy saját sorsát kövesse. Végül pedig Bizánc poliglott társadalom volt, amelyben etnikai csoportok sokasága élt a császár alatt, aki a békét a háború fölé helyezte, ami minden bizonnyal inspirációt jelent a modern kor számára, amikor a megosztó nacionalizmus azzal fenyeget, hogy ismét uralja a társadalmat.

Mindezek ellenére a Bizánci Birodalmat gyakran középkori furcsaságként kezelik, egy abszolút államként, amelyet a rövidlátó vallás, a korrupt, labirintusszerű bürokrácia és a változásokhoz való alkalmazkodásra való képtelenség hátráltatott. Az igazság az, hogy ezen ítéletek egyike sem állja meg a helyét komolyan - Bizánc hosszú történelme nagy részében erős, szervezett, rendkívül hatékony és alkalmazkodóképes civilizáció volt. Sikerét nem kis részben a hadseregének köszönhette, amely - ellentétben Nyugat-Európa feudális hadseregeivel és a Közel-Kelet törzsi alapú erőivel - magas szintű fegyelemmel, stratégiai képességekkel, hatékonysággal és szervezettséggel működött.

A bizánci hadsereg: A Bizánci Birodalom hadseregének története és öröksége a középkorban megvizsgálja a bizánci hadigépezet történetét, azt, hogy miért volt olyan sikeres, és hogy végül miért nem tudta megőrizni az ezer évig tartó civilizációt.