A borostyán út: A borostyánt Európa-szerte szállító ősi kereskedelmi hálózat története és öröksége

Olvasói vélemények

A könyv röviden, de lényegre törően ismerteti a borostyán történetét, felfedezését és kereskedelmét, különös tekintettel a bronzkorban betöltött jelentőségére. Egyedülálló perspektívát nyújt az ókori népek közötti, a borostyánkő kereskedelme révén létrejött kapcsolatokról, bár néhány ténybeli pontatlanságot megemlít.

A könyv lenyűgöző és tömör történetet nyújt a borostyánról és kereskedelméről, így lebilincselő olvasmány. Értékes betekintést nyújt az ősi társadalmak közötti kapcsolatokba, és rávilágít a borostyán jelentőségére a történelmi összefüggésekben. Az olvasók értékelik az egyszerű írásmódot, és hasznosnak találják a történelmi ismeretek felfrissítéséhez.

A könyv ténybeli pontatlanságokat tartalmaz, például a bronzötvözet fémjeinek téves megnevezését, ami aggályokat vet fel a könyv kutatási minőségével kapcsolatban. Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv túl rövid, és nem indokolja az árát.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Amber Road: The History and Legacy of the Ancient Trade Network that Moved Amber across Europe

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Tartalmazza az ősi beszámolókat.

*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

"Pytheas azt mondja, hogy a Gutonok, egy németországi nép, az Óceán egy Mentonomon nevű torkolatának partjain élnek, területük hatezer stadiumnyi távolságra terjed ki.

Hogy ettől a területtől egynapi hajózásra van Abalosz szigete, amelynek partjainál tavasszal borostyánt vetnek fel a hullámok, amely a tenger konkrét formában való kiválása.

Mint ahogy az is, hogy a lakosok ezt a borostyánt tüzelőanyagként használják, és eladják szomszédaiknak, a teutonoknak...". - Plinius az idősebb.

A Selyemút története évszázadok óta kedvelt téma turisták, tudósok, közgazdászok, állampártok és álmodozó gyerekek körében. A Selyemút sok tekintetben mindenhol megjelenik, és azóta létezik, amióta az emberek utaznak Eurázsián keresztül. Hatása széles körben érezhető a kontinensen élő különböző népek körében, az egyedi regionális művészeti és építészeti stílusokon keresztül, valamint számtalan filmben, könyvben, tudományos tanulmányban és az ősi kereskedelmi útvonalaknak szentelt szervezett túrákban.

Ugyanakkor azonban a Selyemút egy teljesen absztrakt találmány, amelyet először a 19. századi német geográfus, Ferdinand von Richthofen talált ki. Soha nem létezett egyetlen olyan útvonal - nemhogy út -, amelyet az áruk szállítására használtak volna, és a selyem nem volt az Eurázsián keresztül kereskedett elsődleges árucikk. A Selyemút inkább egy többrétegű történet a nomád szövetségek és a letelepedett társadalmak felemelkedéséről és bukásáról, a királyságok és birodalmak megszilárdulásáról és felbomlásáról, az áruk és a finom kézműves termékek cseréjéről, valamint az eszmék, vallások, technológia, tudomány, művészet, építészet, mítoszok és legendák átadásáról és keveredéséről. Ez a történet releváns a mai országok számára, amelyeken keresztül egykor ez a csere zajlott, mivel politikai és gazdasági célokból, valamint nemzeti identitásuk építése érdekében igényt tartanak a Selyemút műtárgyaira, örökségi helyszíneire és szimbolikus jelentőségére.

Valójában a nemzetközi kereskedelem az ókori világban sokkal bonyolultabb és kiterjedtebb rendszer volt, mint azt sokan gondolják. A Selyemutat és a tömjénkereskedelmi útvonalat az elmúlt évtizedekben sokat vizsgálták, de az Észak-Európát uraló Borostyánkőút kereskedelmi hálózatának sokkal kevesebb figyelmet szenteltek. A borostyán, az őskori fák megkeményedett nedve generációk óta a Balti-tenger partjainál sodródott partra, és bár a helyiek számára a vallási szimbolikán és az esztétikai szépségen túl nem sok értékkel bírt, megtanulták, hogy az idegen civilizációk hatalmas összegeket fizettek a gyönyörű anyagért.

Bár az írott források szétszórtak, és az érintett civilizációtól függően jönnek-mennek, sokat írtak ókori szerzők, különösen görög és római eredetűek. Ennél is fontosabb, hogy a régészek a borostyán elterjedését a különleges kémiai felépítésű darabok felfedezésén keresztül követték nyomon, ami a balti régióhoz köti vissza. Az egykor úgy gondolták, hogy a balti borostyánt elsősorban Rómába exportálták, de találtak már mükénéi Görögországban, Egyiptomban és Szíriában is, bár talán nem meglepő, hogy a római kereslet volt az, amely a borostyáncsere csúcspontját jelentette.

Talán még a borostyán mozgatásánál is érdekesebb a kereskedelmi műveleteknek a kormányok által ellenőrzött rendszerektől a magánkereskedő vállalkozásokon át a céhek és rendek monopóliumaiig, a kormányzati ellenőrzéshez való visszatérésig, és végül a kereskedelem egyes országoknak való eladása. Ez egy lenyűgöző mikrokozmosza a változó politikai és kormányzati tájképeknek a változások és fejlődés évezredein keresztül Észak-Európában és a tágabb ókori mediterrán világban.

A borostyánút: The History and Legacy of the Ancient Trade Network that Moved Amber across Europe (A borostyánút története és öröksége) című könyv e kulcsfontosságú kereskedelem fejlődését és az ókorra gyakorolt hatását vizsgálja.