Olaszország egyesítése: A Risorgimento és az olasz nemzetet egyesítő konfliktusok története

Olvasói vélemények

A könyv lebilincselő és közérthető áttekintést nyújt az olasz Risorgimentóról, az Olaszország egyesülését alakító kulcsfigurákra és eseményekre összpontosítva. Ajánlott a témában járatlanok számára, bár a szerkesztéssel kapcsolatban néhány kritika is elhangzott.

Rendkívül lebilincselő elbeszélés, kitér a fontos pontokra és a további kutatásra ösztönző szereplőkre, kezdők számára is hozzáférhető, az olasz Risorgimento megismerésének kiindulópontjaként ajánlott.

⬤ Egyes kiadások rosszul szerkesztettek, a szövegben elgépelések és megjegyzések maradtak
⬤ az 1866-os osztrák-magyar-olasz háborúról szóló beszámoló hiánya
⬤ a képeket jobban lehetne színesben bemutatni.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Unification of Italy: The History of the Risorgimento and the Conflicts that Unified the Italian Nation

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

A 18. században Olaszország még mindig kisebb államokra oszlott, de másképp, mint a középkorban, amikor a politikai egységek függetlenek voltak, és Európában szinte páratlanul virágzó gazdasági és kulturális központok voltak. A 18. században mindegyikük így vagy úgy, de alá volt rendelve valamelyik nagyobb hegemón hatalomnak. Ez a hódítási és alávetési folyamat a 16. század elején kezdődött, amikor Franciaországot Milánó hercege felszólította, hogy avatkozzon be a javára, és onnantól kezdve soha nem állt meg.

Északnyugatról indulva a Szardíniai Királyság ellenőrizte az alpesi nyugati területet és a szigetet, amelyről a nevét kapta, és amelyet a Savoyai család irányított. A Szardíniai Királyság volt a legfiatalabb politikai egység Itáliában, és talán éppen ezért a legerősebb és legfüggetlenebb. Milánó uralta a középső sík egy részét, Velence a keletit, Genova pedig a Szardíniai Királyságtól délre fekvő tengerparti területet. Közép-Itáliát a Toszkánai Hercegség és a pápai államok uralták, míg a déli rész a Szicíliai Királyság alatt egyesült.

Míg a Szardíniai Királyság és a Velencei Köztársaság függetlennek tekinthető, addig Milánó hűbériség révén közvetlen osztrák fennhatóság alá tartozott. A toszkánai hercegség vazallusállamként tartozott a befolyási körükbe, amelyet Habsburg Mária császárné férjének adtak hűbérbirtokként. Végül a déli állam, a Szicíliai Királyság történelmileg spanyol tartomány volt.

1847-ben Klement von Metternich osztrák kancellár Olaszországot csupán "földrajzi kifejezésnek" nevezte, és bizonyos mértékig nem is tévedett messze az igazságtól. A lakosok nem beszéltek olaszul.

Csak néhány írástudó írt Dante és Machiavelli olasz nyelvén, és mindössze becslések szerint két és fél százalék beszélte a nyelvet. A többiek a saját regionális dialektusaikat beszélték, amelyek annyira különböztek egymástól, hogy városról városra érthetetlenek voltak. Hasonlóképpen, a legtöbb leendő olasz polgár semmit sem tudott a félsziget történelméről, ehelyett saját helyi hagyományait és történelmét ismerte meg.

Az 1848-1849-es események azonban elkezdték összekovácsolni a félszigetet. 1848 januárjában Szicíliában nagyszabású forradalom tört ki, amely széles körű felkeléseket és zavargásokat váltott ki, majd a Szardíniai Királyság, a Két Szicília, a Pápai Állam és a Toszkánai Nagyhercegség mind alkotmányt kapott. Februárban a pápa elmenekült Rómából, és Giuseppe Mazzini vezetésével kikiáltották a három hónapig tartó köztársaságot. Márciusban a velencei forradalom a köztársaság kikiáltásához vezetett. Áprilisban Milánó is fellázadt és köztársasággá vált. Hamarosan az osztrák kormány ismét olyan intenzitással szorította vissza a félszigetet, hogy még a legoptimistábbak sem tudták volna elképzelni, hogy a nacionalista Risorgimento mozgalom alig több mint egy évtizeddel később egyesíteni fogja Itáliát.

Lehet, hogy az olasz állam az eszméknek köszönhetően jött össze, de a második olasz függetlenségi háború sikere nagyban köszönhető a véletlennek, a külföldi beavatkozásnak és néhány befolyásos ember ügyeskedésének. Története hosszú és összetett, és Olaszország végleges egyesítéséhez, ahogyan azt ma elismerik, nem kevesebb, mint négy háborúra lett volna szükség. Mindazonáltal az olasz állam a nehéz születési folyamat és a rázós kezdet ellenére több mint 150 évig fennmaradt, és még a második világháborút követően is sikerült egységesnek maradnia, megmenekülve a náci Németország sorsától.

Olaszország egyesítése: A Risorgimento története és az olasz nemzetet egyesítő konfliktusok krónikája az Olaszországot egyesítő viharos eseményekről és háborúkról, valamint az új nemzet fenntartásáért folytatott küzdelemről szól. A fontos emberek, helyek és események képei mellett úgy ismerheted meg az olasz egyesülést, mint még soha.