A Mississippi égésének ügye: A szabadság nyári gyilkosságok története és öröksége a polgárjogi mozgalom csúcspontján

Olvasói vélemények

A „The Mississippi Burning Case” című könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy tömör és jól megírt áttekintést nyújt az amerikai polgárjogok történetének egy jelentős eseményéről. Az olvasók nagyra értékelik informatív tartalmát, könnyű olvashatóságát és jól szerkesztett jellegét, ami értékes forrássá teszi a polgárjogi mozgalom megértéséhez. A szöveg rövidségét azonban kritika érte a mélység hiánya miatt, ami egyesek szerint inkább pamfletként, mint átfogó könyvként jellemezhető.

⬤ Jól megírt és tömör áttekintés
⬤ informatív és hozzáférhető
⬤ minőségi fényképeket és közvetlen idézeteket tartalmaz
⬤ jó összefoglalása a Mississippi Burning eseményének
⬤ ajánlott a polgárjogok iránt érdeklődőknek
⬤ jól szerkesztett és rendszerezett.

⬤ Túl rövid a mélyreható elemzést kereső olvasók számára
⬤ egyes kritikusok szerint inkább egy pamflet, mint egy teljes könyv
⬤ a kritikák megemlítik, hogy nem elégíti ki teljesen azokat, akiknek átfogó részletekre van szükségük
⬤ egyesek számára nem éri meg a teljes árat.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mississippi Burning Case: The History and Legacy of the Freedom Summer Murders at the Height of the Civil Rights Movement

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz *Megtalálja az összeesküvők egy részének beszámolóit és tanúvallomásait *Megjelenik az online források és a további olvasáshoz szükséges bibliográfia "Látod, tudom, mi fog történni, mélyen a szívemben érzem, amikor megtalálják azokat az embereket, akik megölték ezeket a srácokat Neshoba megyében, vissza kell jönnie Mississippi államba, és esküdtszék elé kell állítani az unokatestvéreiket, a nagynénjeiket és a nagybátyáikat. És tudom, mit fognak mondani: nem bűnös." - Dave Dennis, a Faji Egyenlőség Kongresszusának (CORE) vezetője Amikor a híres politikai filozófus, Alexis de Tocqueville bejárta az új Amerikai Egyesült Államokat, lenyűgözte az alapítók által létrehozott képviseleti kormányzat. Ugyanakkor baljóslatúan megjósolta: "Ha valaha is nagy forradalmak lesznek ott, azokat a feketék jelenléte fogja okozni amerikai földön. Vagyis nem a társadalmi viszonyok egyenlősége, hanem azok egyenlőtlensége lesz az, ami kiválthatja azokat". De Tocqueville előrelátó volt, mert az Egyesült Államok történetében a leghosszabb csatát a polgárjogi mozgalom vívta. Az alkotmány megalkotói lerúgták a problémát az útról, több mint félmillióan haltak meg a polgárháborúban a rabszolgaság megszüntetéséért, majd az azt követő 100 évben még többen harcoltak és haltak meg a szegregáció és a legalizált rasszizmus felszámolásáért.

Ma minden amerikait tanítanak a kisebbségek polgárjogi küzdelmeinek fordulópontjairól az amerikai történelem során: a polgárháborúról, a Brown kontra Oktatási Tanács ügyről, Rosa Parks elutasításáról, hogy feladja a székét, Dr. Martin Luther King, Jr. "Van egy álmom" beszédéről és az 1964-es polgárjogi törvény elfogadásáról. A "polgárjogi mozgalom" kifejezés használata ma Amerikában szinte kivétel nélkül az 1954-1964 közötti időszakra vonatkozik. Még e sikerek ellenére is folytak a tragédiák, és az egyik leghírhedtebb bűncselekmény a Mississippi állambeli Philadelphiában 1964 júniusában három polgárjogi munkás meggyilkolása volt. A fiatal önkénteseket kevesebb mint két héttel a mérföldkőnek számító 1964-es polgárjogi törvény elfogadása előtt ölték meg, mert azért jöttek délre, hogy segítsenek a feketék választójogának regisztrálásában, amely jogtól több mint fél évszázadon keresztül igazságtalanul megfosztották őket a Jim Crow-nak köszönhetően. Szerencsére, mint gyakran, a bűncselekmények megdöbbentő jellege felrázta az embereket, és segített elérni azokat a változásokat, amelyeket a gyilkosok meg akartak akadályozni, de az önkéntesek eltűnése által kiváltott országos felháborodás ellenére Mississippi állam nem mutatott érdeklődést a vádemelés iránt. Végül a "Mississippi Burning"-nek nevezett szövetségi nyomozás bizonyítékokat tárt fel egy nagyszabású összeesküvésről, amely egészen Lawrence A. megyei seriffig nyúlt.

Rainey, de mivel senki sem működött együtt, a kormány vádiratai csak kisebb vádakkal emelhettek vádat az összeesküvés tagjai ellen. Végül csak 40 évvel a gyilkosságok után kerülhetett sor arra, hogy az összeesküvők bármelyikét gyilkosság vagy emberölés miatt bíróság elé állítsák.

A 80 éves Edgar Ray Killen ellen indított per egyben az első alkalom volt, hogy Mississippi államban bárkit is bíróság elé állítottak a hírhedt bűncselekményekkel kapcsolatos ügyek miatt. A Mississippi Burning Case: The History and Legacy of the Notorious Murders at the Height of the Civil Rights Movement (A Mississippi égési ügy: A polgárjogi mozgalom csúcspontján elkövetett hírhedt gyilkosságok története és öröksége) című könyv a gyilkos összeesküvés és az utóélet krónikája. A fontos emberekről, helyekről és eseményekről készült képek mellett úgy ismerheted meg a gyilkosságokat, mint még soha, pillanatok alatt.