A chaldiráni csata: Az Oszmán Birodalom döntő győzelmének története és öröksége a Szafavida dinasztia felett Anatóliában

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 12 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Battle of Chaldiran: The History and Legacy of the Ottoman Empire's Decisive Victory Over the Safavid Dynasty in Anatolia

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

A törökországi Caldiran (Chaldiran) városában mintegy 60 000 ember él. Az iráni határhoz közeli síkságon fekszik, az Örmény hegyláncok hátterében, és nagyon közel van egy törésvonalhoz, ami biztosította, hogy a múltban sokszor szenvedett szeizmikus aktivitástól. A 16. század elején azonban másfajta törésvonalak helyszíne volt, és csatatérként szolgált a régió két legnagyobb hatalma között, amikor a politika és a vallás miatt összecsaptak.

Konstantinápoly elfoglalása után az Oszmán Birodalom a következő évszázadokban tovább növelte méretét, hatalmát és befolyását, és a világ egyik legfontosabb geopolitikai szereplőjévé vált. Ez a felemelkedés csak a 19. században kezdett igazán lecsengeni, és bár legemlékezetesebb konfliktusait az európaiak ellen vívta, az oszmán történelem alakulására nagy hatással voltak a térség másik nagy muszlim hatalma, a Szafavida Birodalom elleni események is.

Természetesen a két hatalom gyorsan átvette az iszlám előtti időkben a régi Bizánci és Perzsa Birodalom geopolitikai pozícióit, és ugyanazon területek nagy részéért harcoltak, beleértve Mezopotámiát, a Kaukázust, a mai Kelet-Törökországot és a Perzsa-öblöt. Első csatájukat 1514-ben vívták, első igazi háborújukat 1532-1555 között vívták, és a 19. század elejéig rendszeresen csatáztak, amikor az európai gyarmatosítás mindkettőjüket védekezésre kényszerítette. E konfliktusok visszhangjait láthatjuk Irán és Törökország közelmúltbeli, iraki és szíriai megbízottjain keresztül folytatott harcaiban.

1514. augusztus 23-án a két fél összecsapott Chaldirannál a Közel-Kelet feletti hegemóniáért folytatott küzdelemben, és az eredmények azóta is hatással vannak a Közel-Keletre. Sajnálatos módon a tényleges csatáról kevés konkrét részlet maradt fenn, ami nem ritka akadály a középkori csaták tanulmányozásakor. A konfliktus lefolyása azonban rekonstruálható a kor politikájából, az érintett szereplők ismeretéből, a korabeli feljegyzésekből, amelyek rendelkezésre állnak, és abból, hogy mi követte a csatát.

A helyszínen nincs maradandó emlékmű a chaldirani csatának, de a határ iráni oldalán, közel 20 mérföldre keletre, Gala Ashaki falu közelében van. Ez egy perzsa tábornok, Sayyed Sharif-al-Din Ali Shirazi, a csatában elesett perzsa tábornok kupolás síremlékéből áll. Ő volt I. Iszmail sah, az első perzsa szafavida uralkodó vallási vezetője, aki monumentális vallási változást hozott a Közel-Keleten. "Isten árnyékának" és kiválasztott edényének hitte magát, és fanatikus vallási milíciája, a Qizilbash révén nekilátott Perzsia és az egész világ átalakításának. Nemcsak Perzsiát, hanem az egész iszlám világot akarta vezetni, de ezt az elképzelését hevesen ellenezte I. Szelim szultán, az Oszmán Birodalom vezetője. Szelim, a komor szultán kitartóan harcolt trónja birtoklásáért, és ő is úgy vélte, hogy Isten kiválasztotta őt arra, hogy az összes muszlimot irányítsa.

A csatát Sayyed Sharif-al-Din Ali Shirazi síremlékében egy csodálatos festmény ábrázolja. Az ábrázolás előterében I. I. Iszmail perzsa sah az oszmán lovasság ellen indított rohamban vezeti Qizilbash-csapatát, miközben a megöltek holttestein lovagol. Középen Szelim szultán (aki valójában nem vett részt a csatában, bár jelen volt) szinte nyugodtan halad a perzsa lovasság felé, két baltával felfegyverzett janicsárral az élen. A háttérben az oszmán tüzérség sortüzet zúdít a Qizilbashokra, akik elesnek vagy menekülnek. Úgy tűnik, hogy a kép kronologikusan ábrázolja az összecsapást, és bár egyértelműen Ismail alakja áll a középpontban, nem próbálják elfedni azt a tényt, hogy a csata katasztrofális vereséget jelentett a perzsák számára.