Értékelés:
A könyv gyors áttekintést nyújt a chicagói maffiáról és a szervezett bűnözésről, különös tekintettel Al Capone bandájára. Rendkívül közérthető és jól megalapozott, így jó bevezetés a témába. A témában jártasak azonban ismétlődőnek és új meglátások nélkülinek találhatják.
Előnyök:⬤ Gyors tempójú és tanulságos áttekintés
⬤ jól kutatott és történelmileg korrekt
⬤ könnyen olvasható
⬤ alkalmi olvasóknak és dohányzóasztalra való bemutatásra is jó.
Néhány olvasó úgy találja, hogy nincs benne elég mélység, és semmi újat nem nyújt azok számára, akik már ismerik a maffia történetét; a meglévő ismeretek felelevenítésének tekinthető.
(8 olvasói vélemény alapján)
The Chicago Outfit: The History and Legacy of the Organized Crime Syndicate Led by Al Capone
*Képeket is tartalmaz.
*Inkluzív online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
"Ez az amerikai rendszerünk... nevezzük amerikanizmusnak, nevezzük kapitalizmusnak, nevezzük, aminek akarjuk, mindannyiunknak nagyszerű lehetőséget ad, ha csak két kézzel megragadjuk és a legtöbbet hozzuk ki belőle." - Al Capone.
Fergeteges szvingzene árad a félhomályos klubban. A cigarettafüst szürkés függönye időnként szétnyílik, hogy felfedje a szikrázó színpadot és az asztalokon ülő vendégeket, akik közül egyesek gyógyíthatatlanul részegek, mások pedig a pörgős éjszakai életben tombolnak. Mesés flapperek csillogó koktélruhában és elegáns tollas fejpántban felemelik a kezüket, és a táncparketten addiktív ritmusra toporognak a lábukkal. Elegánsan öltözött férfiak, rendesen elválasztott és hátrafésült hajjal, öklömnyi kockákat dobálnak a kockaasztalok plüss zöld bézsére. Néhányan a rulettkerék fölött lebegnek, és figyelmesen bámulják az ezüst villogását, míg mások a játékkártyájukat ujjazzák, miközben whiskys poharukat kortyolgatják, és a folyót és a mellettük lévő zsetontornyot figyelik.
A fergeteges dallamok, az elegáns divat és az amerikai szerencsejátékok nosztalgikus, rózsaszínű képeket vetítenek a legtöbb ember elé, amikor a húszas évekről ábrándozik, de az érem másik oldala egy nem túl vonzó, sokkal durvább valóságot hozott, amelyet a legtöbben inkább a szőnyeg alá söpörnének. Az első ingatlanbuborék a kipukkadás szélén állt, és a fejlődés nyilvánvaló volt, de fájdalmasan lassú, ami az erőszakos zavargások, lincselések és a kisebbségekre kényszerített elnyomás más formáinak újabb korszakának adott helyet.
Aztán persze ott voltak a maffiózók. Ha kivesszük a selyem háromrészes öltönyöket, a fényezett Tommy pisztolyokat és az obszcén pénzkötegeket az egyenletből, akkor maradnak a sántító, golyóktól átlőtt testek, amelyek vagy a kormánykerék fölé dőltek, vagy törött rongybabaként hevertek a nyilvános intézmények padlóján, a falakat vérfröccsenésekkel és szétszórt üvegszilánkokkal festve. Azt mondják, ők a szerencsések, mert a holttestek, bár nyilvános üzenetként vannak kiterítve, az elhunytak szeretteinek valamiféle lezárást nyújtanak. Az évtizedek során több tucatnyian, akik részt vettek ebben a halálos játékban, teljesen eltűntek, és soha többé nem látták meg a napvilágot.
Mindezek közepette a Chicago Outfit, a szabadok országának egyik leghosszabb ideje működő bűnszervezete volt talán a leghírhedtebb mind közül. Az ördögi testvériség félelmetes bélyeget viselt, amelyet a gyilkos versengés, a szadista kínzási taktikák és a mértéktelen vérontás határozott meg, számos más aljas cselekedet mellett. Ami még rosszabb, hogy érinthetetlennek tűntek. Magán a Sebhelyesarcún kívül ott volt a bosszúálló és hátborzongatóan kompetens Louis "Little New York" Campagna, egy kegyetlen bérgyilkos, akit azzal gyanúsítottak, hogy 59 golyót eresztett le egy áruló társára. Aztán ott volt Anthony "Hangya" Spilotro, aki Martin Scorsese Casino című filmjében Joe Pesci karakterének, Nicky Santorónak az ihletője volt, aki apró termete ellenére barbár, kegyetlen ember volt, robbanékony vérmérséklettel és lelkiismeret-furdalás nélkül.
Mondanom sem kell, hogy a Chicago Outfit fénykorában félelmetes erő volt, amellyel számolni kellett, és amelyet a hatóságok és a rivális bandák egyaránt bölcsen kerültek. De ahogy a régi mondás tartja, egy lánc csak annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszem, és mint egy kártyavár, a gondosan felépített hierarchia és a műveletek összetettsége lenyűgöző volt, de egyetlen lazán elhelyezett kártya elég volt ahhoz, hogy összeomoljon. Az alakulat vezetői és kegyencei újra és újra úgy hajoltak meg, hogy csak a görcsművészek lennének büszkék rá, hogy betömjék a gyorsan keletkező lyukakat, de végül ez sem volt elég.
A chicagói banda: Az Al Capone által vezetett szervezett bűnszövetkezet története és öröksége bemutatja, hogyan emelkedett fel a csoport a bűnözői alvilágban, és az összes ellentmondást, amely ezt követte.
