A fikció peremei

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 12 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Edges of Fiction

Könyv tartalma:

Ami a fikciót a hétköznapi tapasztalattól megkülönbözteti, az nem a valóság hiánya, hanem a racionalitás túltengése - ez volt Arisztotelész Poétikájának tézise. A fikció racionalitása abban áll, hogy a látszat megfordul. A fikció felborítja az egymás után bekövetkező események hétköznapi menetét, és azt akarja megmutatni, hogy hogyan keletkezik a váratlan, hogyan alakul át a boldogság boldogtalansággá, a tudatlanság pedig tudássá.

A modern korban, érvel Ranci re, ez a fikciós racionalitás új módon fejlődött ki. A társadalomtudományok az oksági kapcsolat modelljét kiterjesztették az emberi cselekvés minden területére, és arra törekedtek, hogy megmutassák, hogyan hozzák létre az okok a látszat és a várakozások megfordításával a hatásukat. Az irodalom ezzel ellentétes utat járt be. Ahelyett, hogy demokratizálta volna a fiktív racionalitást, hogy minden emberi tevékenységet bevonjon a racionális tudás világába, inkább lerombolta annak elveit azáltal, hogy eltörölte azokat a határokat, amelyek a fikcióra jellemző valóságot körülhatárolták. A mindennapi élet ritmusához igazodott, és a "véletlen pillanat" erejét mérte fel, amelybe egy egész élet sűrűsödik.

Az irodalom bevallott fikcióiban éppúgy, mint a politika, a társadalomtudomány vagy az újságírás bevallatlan fikcióiban a központi kérdés ugyanaz: hogyan lehet megkonstruálni egy közös világ érzékelhető formáit. Stendhaltól Jo o Guimar es Rosáig, Marxtól Sebaldig, Balzacon, Poe-n, Maupassant-n, Prouston, Rilkén, Conradon, Auerbachon, Faulkneren és néhány máson keresztül ez a könyv ezeket a konstrukciókat vizsgálja, és új megvilágításba helyezi a modern fikció konstitutív mozgalmát, azt a mozgalmat, amely súlypontját a hagyományos magtól azok felé a szélek felé tolta el, amelyekben a fikció szembesül a lehetséges visszavonásával.