A tudatlan iskolamester: Öt lecke az intellektuális emancipációról

Olvasói vélemények

A kritikák Rancière „A tudatlan iskolamester” című művét mélyreható és elgondolkodtató munkaként emelik ki, amely megkérdőjelezi a hagyományos oktatási ideológiákat, és az intelligenciák egyenlősége mellett érvel. Sok olvasó úgy találja, hogy a mű jelentős hozzájárulás a nevelésfilozófiához, amely még a pedagógusok körében is mély gondolkodásra és vitára késztet. Néhány recenzens azonban megjegyzi, hogy összetettsége megnehezítheti a megértését, ami vegyes reakciókat vált ki a diákok és a tanárok körében.

A könyvet az intelligenciák egyenlőségéről szóló elegáns téziséről jegyzik, amely olyan gondolatokra ösztönöz, amelyek megkérdőjelezik az oktatással kapcsolatos hagyományos nézeteket. Komoly filozófiai műnek tartják, amely alkalmas arra, hogy értékes vitákat provokáljon. Sokan közérthetőnek találják Rancière írói stílusát, és értékelik a szöveg rövidségét. Pozitívan hatott az olvasók pedagógiáról alkotott nézeteire, és pedagógusoknak és kutatóknak egyaránt ajánlott.

Néhány olvasó kihívásnak és nehezen érthetőnek találja a könyvet, ami ellentétben áll a szellemi egyenlőségről szóló központi üzenetével. Néhány recenzens megemlítette, hogy bizonyos célközönség számára unalmas vagy túlságosan igényes lehet, ami oktatási környezetben vitákhoz vezet.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Ignorant Schoolmaster: Five Lessons in Intellectual Emancipation

Könyv tartalma:

Ez a rendkívüli könyv több szinten is olvasható. Elsősorban Joseph Jacotot, egy száműzetésben élő francia tanár története, aki 1818-ban felfedezett egy szokatlan tanítási módszert, amely pánikot keltett az európai tudós közösségben.

Jacotot, aki nem tudott flamandul, képesnek találta magát arra, hogy franciául tanítson olyan flamand diákoknak, akik nem tudtak franciául; Jacotot arra a következtetésre jutott, hogy a tanításhoz nem szükséges a tudás, és a tanuláshoz nem szükséges a magyarázat. E szokatlan pedagógiai kísérlet eredménye arra késztette, hogy kijelentse: minden ember egyformán intelligens. Ebből a posztulátumból kiindulva Jacotot filozófiát és módszert dolgozott ki az általa „szellemi emancipációnak” nevezett folyamathoz - egy olyan módszert, amely lehetővé teszi például, hogy az írástudatlan szülők maguk tanítsák meg gyermekeiket olvasni.

A könyv nagyobbik részét Jacotot módszerének leírásának és elemzésének szenteljük, annak előfeltételeinek, és (ami talán a legfontosabb) a tanulási folyamat és az emancipáció megértésére gyakorolt hatásának, amely a legfinomabb hierarchia, az intelligencia felborulásával következik be. A könyv, ahogy Kristin Ross a bevezetőjében érvel, mélyreható hatással van az 1968-as diáklázadások óta Franciaországban zajló, az oktatásról és az osztályról szóló vitára, és lehetőséget ad Ranci re számára (bár közvetve) arra, hogy támadja Pierre Bourdieu (és mások) befolyásos nevelési és szociológiai elméleteit, amelyek Ranci re szerint az egyenlőtlenséget állandósítják.