Értékelés:
A könyv Ranciere korai előadásainak fordítása, amely elsősorban Freudra és a pszichoanalízisre összpontosít, így kissé perifériára szorítja a fő témáit. Rövid olvasmány, de nem biztos, hogy Ranciere tágabb értelemben vett gondolatainak átfogó megértését nyújtja.
Előnyök:Gyors olvasmány (84 oldal), érdekes azok számára, akik kifejezetten érdeklődnek Ranciere vagy Freud iránt.
Hátrányok:Korlátozott terjedelmű, nem reprezentatív Ranciere fő műveire nézve, és az „esztétikai tudattalan” fogalma nem illeszkedik az „esztétika” szokásos használatához.
(1 olvasói vélemény alapján)
Aesthetic Unconscious
Ez a könyv nem foglalkozik a freudi fogalmaknak az irodalmi és művészeti művek értelmezéséhez való felhasználásával. Inkább azzal foglalkozik, hogy miért játszik ez az értelmezés olyan fontos szerepet a pszichoanalitikus koncepciók mai relevanciájának bemutatásában.
Ahhoz, hogy Freud az Oidipusz-komplexust a szövegek értelmezésének eszközeként használhassa, mindenekelőtt az kellett, hogy a görög antikvitás romantikus újrafeltalálásához tartozó sajátos Oidipusz-fogalom előállítsa annak a gondolatnak a hatalmát, amely nem gondolkodik, és annak a beszédnek a hatalmát, amely hallgat.
Ebből nem következik, hogy a freudi tudattalan már az esztétikai tudattalan előképe volt. Freud „esztétikai” elemzései ehelyett a tudattalan két formája közötti feszültséget tárják fel. Ebben a tömör és briliáns szövegben Ranci újra előhozza ezt a feszültséget, és megmutatja, mi a tétje ennek a szembenállásnak.
