Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Aesthetics and Its Discontents
Csak tegnap vádolták az esztétikát azzal, hogy a társadalmi megkülönböztetés kulturális játékait leplezi. Ma már parazita diskurzusnak tekintik, amelytől a művészeti gyakorlatokat meg kell szabadítani.
De az esztétika nem diskurzus. Ez a művészet azonosításának történelmi rendszere. Ez a rendszer paradox, mert a művészet autonómiáját csak azon az áron alapozza meg, hogy elnyomja a gyakorlatát és tárgyait a mindennapi élet határaitól elválasztó határokat, és a szabad esztétikai játékot egy új forradalom ígéretévé teszi.
Az esztétika nem véletlenül, hanem lényegében politika. Ez a politika azonban a politika két ellentétes formája közötti feloldhatatlan feszültségben működik: az első abban áll, hogy a művészetet a kollektív élet formáivá alakítsa át, a második pedig abban, hogy megőrizze a militáns vagy kereskedelmi kompromisszumok minden formájától azt az autonómiát, amely az emancipáció ígéretévé teszi.
Ez a konstitutív feszültség megvilágítja a kritikai művészet paradoxonjait és átalakulásait. Azt is lehetővé teszi, hogy megértsük, miért tévesek azok a mai felhívások, amelyek a művészet esztétikától való megszabadítására irányulnak, és miért vezetnek mind az esztétika, mind a politika etikába fojtásához.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)