Értékelés:
A könyv tömör, mégis alapos áttekintést nyújt a Fort Henry-i csatáról és annak jelentőségéről a polgárháborúban, különösen kiemelve Ulysses S. Grant stratégiai szerepét. Szemtanúk beszámolóival, fényképekkel és bibliográfiával jól megalapozott, így értékes forrás a történelem szerelmesei számára.
Előnyök:⬤ Tömör és alapos
⬤ jól kutatott
⬤ szemtanúk beszámolóit és fényképeit tartalmazza
⬤ informatív és érthető
⬤ egyaránt alkalmas rajongói és oktatási célokra.
Egyes olvasók szerint túl rövid és kevés a mélység; az egyik kritika szerint komoly tanulmányozásra talán nem a legjobb, és alternatív forrásokat javasol.
(7 olvasói vélemény alapján)
The Battle of Fort Henry: The History of General Ulysses S. Grant's Victory that Captured the Tennessee River for the Union
*Képeket is tartalmaz.
*Katonák beszámolóit tartalmazza.
*Inkluzív online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
Miközben 1861 nyarán a Lincoln-kormányzat és a legtöbb északi azzal volt elfoglalva, hogy megpróbálja elfoglalni Richmondot, a kevéssé ismert Ulysses S. Grant volt az, aki az Unió első nagy győzelmeit aratta, több mint ezer mérföldre Washingtontól. Grant új megbízatása alapján a délkelet-misouri körzet parancsnoka lett, amelynek központja Cairoban volt, miután "Az Útkereső", John C. Fremont, az 1856-ban az elnökválasztáson indult országos híresség, kinevezte. Fremont egyike volt azon politikai tábornokoknak, akiket Lincoln a nyakába vett, és politikai prominenciája biztosította, hogy a háború elején a nyugati hadosztály parancsnokaként kiemelkedő parancsnokságot kapjon, mielőtt annyira szembefordult a Lincoln-kormányzattal, hogy hadbíróság elé állították.
1862 januárjában Grant meggyőzte Henry "Old Brains" Halleck tábornokot, hogy engedje meg embereinek, hogy hadjáratot indítsanak a Tennessee folyón. Amint Halleck beleegyezett, Grant az Andrew Hull Foote zászlóstiszt vezette haditengerészeti parancsnoksággal szorosan együttműködve megindult Fort Henry ellen. A gyalogság és a haditengerészet bombázásának kombinációja segített kikényszeríteni a Henry erőd 1862. február 6-i kapitulációját, és a Henry erőd megadását azonnal követte a Cumberland folyón lévő Donelson erőd elleni támadás, ami Grantnek a "Feltétel nélküli megadás" híres becenevet hozta. Grant csapatai bekerítették a Donelson-erődben lévő konföderációs helyőrséget, amelyben Simon Buckner, John Floyd és Gideon Pillow konföderációs tábornokok is voltak. A háború egyik legbénább hadműveletében a konföderációs tábornokok február 15-én megpróbáltak menekülési útvonalat nyitni Grant erőinek megtámadásával, de kudarcot vallottak. Bár a kezdeti támadás sikeres volt, Pillow tábornok megmagyarázhatatlanul úgy döntött, hogy az emberei visszahúzódnak a lövészárkokba, állítólag azért, hogy a menekülés előtt még több ellátmányt vehessenek magukhoz. Ehelyett egyszerűen elvesztették az összes elfoglalt területet, és a helyőrség ismét el volt vágva.
Amellett, hogy Grant híres becenevet kapott, a hadjárat volt az első nagy siker az Unió számára, amely már 1861 júliusában elvesztette a katasztrofális első Bull Run-i csatát, és éppen a Potomac hadsereg újjászervezésén dolgozott a félszigeti hadjáratra készülve (amely 1862 nyarán kudarcba fulladt). A hadjárat a túlságosan megfeszített létszámú konföderációs csapatok gyengeségét is felfedte, akik túlságosan szét voltak feszítve a hadszíntéren.
A The Battle of Fort Henry: The History of General Ulysses S. Grant's Victory that Captured the Tennessee River for the Union című könyv elemzi azt a kezdeti csatát, amely Ulysses S. Grant nevét felhelyezte a térképre, és előkészítette az utat polgárháborús karrierje további szakasza számára. A fontos emberekről, helyekről és eseményekről készült képek mellett úgy ismerheted meg a Fort Henry-t, mint még soha.
