A gravitáció csókja: A gravitációs hullámok észlelése

Olvasói vélemények

A könyv részletes szociológiai beszámolót nyújt a gravitációs hullámok észlelésére irányuló hosszú kutatásról, a felfedezés mögött álló közösségre és folyamatra összpontosítva, nem pedig magára a fizikára. Miközben egyedülálló betekintést nyújt a közös erőfeszítésekbe és az előttük álló kihívásokba, az olvasók reakciói az elvárások alapján jelentősen eltérnek egymástól.

⬤ Bennfentes nézőpontot kínál a tudományos felfedezés szociológiai aspektusairól.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely részletesen bemutatja a gravitációs hullámok észleléséhez vezető eseményeket.
⬤ Jól megalapozott, a szerző, Harry Collins négy évtizedes tanulmányait tükrözi.
⬤ Megközelíthető írás, amely az összetett gondolatokat a széles közönség számára is érthetővé teszi.
⬤ Lenyűgöző beszámoló a tudósok közötti együttműködésről.

⬤ Hiányzik az alapjául szolgáló fizika részletes bemutatása, ami csalódást okozhat a tudományos mélységeket kereső olvasóknak.
⬤ Egyes részek sietősnek és alulszerkesztettnek tűnnek, ami rontja az általános minőséget.
⬤ A szerző személyes tapasztalatainak és korábbi munkáinak jelentős hangsúlyozása önközpontúnak tűnhet.
⬤ Nem biztos, hogy az egyszerű tudományos szöveget kereső olvasóknak tetszeni fog, mivel a tudományos elemzés helyett a szociológiai meglátásokra helyezi a hangsúlyt.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Gravity's Kiss: The Detection of Gravitational Waves

Könyv tartalma:

Egy lenyűgöző, valós időben írt beszámoló egy tudományos felfedezés kibontakozásáról: a gravitációs hullámok első észleléséről.

A tudósok ötven éve próbálják megerősíteni a gravitációs hullámok létezését. Aztán 2015 szeptemberében bekövetkezett egy „nagyon érdekes esemény” (ahogy az óvatos tárgysor állt egy fizikus e-mailjében), amely a gravitációs hullámok első észlelésének bizonyult. A Gravitáció csókjában Harry Collins - aki ebből az ötven évből negyvenhárom éven át figyelte a gravitációs hullámok észlelésének tudományát, és három korábbi könyvet is írt róla - egy utolsó, lenyűgöző, valós időben megírt beszámolót nyújt a valaha volt egyik legjelentősebb tudományos felfedezés kibontakozásáról.

Az Einstein által az általános relativitáselméletében megjósolt gravitációs hullámok a csillagok ütközéséből vagy robbanásából származó energiát hordozzák. A haldokló kettőscsillagok például egyre gyorsabban és gyorsabban forognak egymás körül, amíg össze nem olvadnak, és gravitációs hullámokat bocsátanak ki. A fizikusok csak a rendkívül érzékeny, rendkívül kifinomult detektorok kifejlesztésével tudják ma már megerősíteni Einstein jóslatát. Ezt a történetet meséli el Collins.

Collins, a tudományszociológus, aki 1972 óta van beágyazódva a gravitációs hullámok közösségébe, végigköveti az észlelést, az elemzést, a megerősítést, a nyilvános bemutatót és a felfedezés fogadtatását - az első e-mailtől a végső publikált cikkig, valamint a szakemberek és a nyilvánosság reakcióit. Collins megmutatja, hogy a tudomány ma együttműködő, messze földön járó (a résztvevők fizikai elhelyezkedése alig számít) és néha titokzatos, de még mindig azon kevés intézmények egyike, amelyekbe integritás van beépítve.