A szemtől szemben elv: Tudomány, bizalom, demokrácia és az internet

Eredeti címe:

The Face-to-Face Principle: Science, Trust, Democracy and the Internet

Könyv tartalma:

Az internet megváltoztatja a tudás előállításának és megértésének módját. A személyes interakciókon keresztül történő tudásszerzésről a távoli interakciókon keresztül történő tudásszerzésre változik. E könyv szerzői úgy vélik, hogy ez a változás, ha nem tartják kordában, katasztrofális hatással lehet a pluralista demokrácia hosszú távú jövőjére és magára az igazság eszméjére. A könyv elmagyarázza, hogy mi ez a változás, miért olyan veszélyes, és mit kell tenni a megállítása érdekében.

Hogy ezek a veszélyek valósak, azt a közelmúlt eseményei is világossá teszik, amelyek közé tartozik az amerikai Capitolium megrohamozása 2020 januárjában a választási eredményt elhinni nem akaró zavargók által, valamint a Covid-19 világjárvány körüli számos hasonló "vita".

Az érvelés három lépcsőben épül fel, kezdve a személyes interakció alapvető szerepével. Az első szakasz kulcseleme a szemtől-szembe interakció különböző jellemzőinek osztályozása. Ez a tudományszociológia széles körű kutatásait más területek meglátásaival ötvözi, hogy meghatározza azokat a módokat, amelyek révén a szemtől-szembeni interakciók lehetővé teszik a társadalmak kialakulását. Ez az elsődleges szocializációval kezdődik, amelyen keresztül megismerjük a valóságunkat alkotó tárgyakat, és kiterjed a másodlagos szocializációra és a tanulás egyéb formáira. Minden esetben a másokba vetett bizalom, amely a személyes interakciókon alapul, döntő fontosságú, és a tudomány egyszerre szolgáltatja a tudástermelés példamutató intézményét és a kemény esetet, amelyen a személyes interakció szükségességének megkerülhetetlen szükségessége alapul.

A szerzők ezután megvizsgálják a távkommunikáció fejlődését, és szisztematikusan elemzik annak erősségeit és gyengeségeit. Ez az összehasonlító elem fontos: a személyes kommunikáció nem mindig jó, és a távkommunikáció nem mindig rossz. Valójában a modern társadalom nagy része elképzelhetetlen lenne távkommunikáció nélkül. Van azonban egy határ, ameddig a személyes interakciót helyettesíteni lehet. Ezt a szerzők széleskörű tapasztalataira támaszkodó esettanulmányokkal szemléltetik, amelyek azt vizsgálják, hogy mi történik olyan helyzetekben, ahol a távkommunikáció előnyösebbnek tűnhet, és megmutatják, hogy nyilvánvaló előnyei ellenére sem képes a személyes interakció minden funkcióját reprodukálni.

Az érvelés harmadik és egyben utolsó szakasza ezt az elemzést a demokratikus társadalmak előtt álló problémákra alkalmazza. A szerzők rámutatnak, hogy a közösségi média lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy "a meghittség illúzióját" keltsék, és a távkommunikációt a félretájékoztatás és a bizalmatlanság ipari méretű elterjesztésére használják. Ezek a fejlemények összefüggnek a populizmus térnyerésével, és azzal a kockázattal, amelyet ez a demokrácia pluralistább, intézményes fékek és ellensúlyok által jellemzett formáira jelent. A szerzők a személyes kommunikáció erényeire támaszkodva azzal érvelnek, hogy a "demokrácia megőrzése" attól függ, hogy a polgárok megértik-e a távoli kommunikációra való túlzott támaszkodás hosszú távú következményeit. A szerzők ezért azzal zárják tanulmányukat, hogy visszatérnek a könyv elején meghatározott témákhoz, nevezetesen a bizalomnak a modern társadalmakban játszott döntő szerepéhez, valamint a személyes interakciók fontosságához a bizalom újratermelésében, és azokhoz a demokratikus intézményekhez, amelyekbe ezt a bizalmat be kell fektetni. Mindezeknek a jövő állampolgári nevelésének részét kell képezniük, és többek között a politikusok, valamint a társadalom- és politológusok számára is azonnali jelentőséggel bírnak.