Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Colonial Argentina: The History of Argentina's Colonization and Struggle for Independence
*Képeket is tartalmaz.
*Inkluzív online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
Természetesen Kolumbusz Kristóf 1492-es megérkezése a Bahamák szélvédett szigeteire az első olyan nagy permutációt indította el, amely örökre átformálta Dél-Amerikát és Mezoamerikát. Bár Kolumbusz olasz volt, a spanyol katolikus uralkodók, Ferdinánd és Izabella ügynökeként hajózott, és az Aragóniai és Kasztíliai Királyság nevében "fedezte fel" az Újvilágot.
Mire Kolumbusz elindult az Újvilágból kelet felé, felfedezte a Bahamákon található San Salvadort (amelyről azt hitte, hogy Japán), Kubát (amelyről azt hitte, hogy Kína) és Hispaniolát, az arany forrását. A közismert történet szerint Kolumbusz, amikor első útjáról visszatért Spanyolországba, udvariasságból megállt Lisszabonban, hogy tájékoztassa II János portugál királyt az Újvilág felfedezéséről. János király ezt követően tiltakozott, hogy az 1479-es Alc ovas-i szerződés értelmében, amely az Atlanti-óceánt felosztotta a spanyol és a portugál befolyási övezetek között, az újonnan felfedezett területek jogosan Portugáliához tartoznak. Hogy egyértelművé tegyék a helyzetet, egy portugál flottát engedélyeztek, és a Tajóból nyugatra küldtek, hogy igényt formáljon az "Indiákra", ami Ferdinánd és Izabella udvarában nagy diplomáciai aktivitást váltott ki. Abban az időben Spanyolországnak nem volt elég tengeri ereje ahhoz, hogy megakadályozza Portugáliát abban, hogy ennek a fenyegetésnek megfelelően cselekedjen, és ennek eredménye lett a nagy hatású 1494-es tordesillasi szerződés.
A tordesillasi szerződés a korszak egyik legfontosabb ilyen jellegű dokumentuma volt, mivel meghatározta a két versengő birodalom, az első nagy európai birodalmi egység alapvető paramétereit. A tordesillasi szerződés egy képzeletbeli vonalat húzott pólustól pólusig, amely az Azori-szigetek legnyugatibb szigeteitől 100 mérfölddel nyugatra húzódott. Egy ezt támogató pápai bulla feltételei szerint az ettől nyugatra fekvő területek Spanyolországhoz, a keletre fekvő területek pedig Portugáliához tartoztak. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Portugália kapta meg Afrikát és az Indiai-óceánt, míg Spanyolország kapta meg az összes nyugatra fekvő területet, beleértve Amerikát és a Karib-térséget, amelyeket együttesen "Indiáknak" vagy az Újvilágnak neveznek.
A tordesillasi szerződés azonban tartalmazott egy anomáliát. A szerződés szövegezői számára akkoriban ismeretlen volt, hogy a szerződés vonala átvágta Dél-Amerika legnyugatibb szemöldökét, nagyjából az Amazonas torkolatától Porto Alegre-ig, mindkettő a mai Brazíliában található, ami azt jelentette, hogy ettől keletre minden, ami jogilag Portugáliához tartozott. Ez a tény csak 1500-ban derült ki Pedro lvares Cabral portugál tengerész expedíciójának köszönhetően. Az Indiába tartó expedíciója a passzátszeleket keresve széles ívben hajózott az Atlanti-óceán közepén, és váratlanul partot ért a dél-amerikai szárazföld partjainál. A spanyolok nem sokat tehettek ellene, és ennek következtében a hatalmas portugál gyarmat, Brazília létrejött egy olyan területen, amelyet névlegesen Spanyolország követelt magának.
Talán elkerülhetetlen volt, hogy regionális rivalizálás alakuljon ki, amikor a portugálok gyarmatot kezdtek létrehozni Brazíliában, és dél felé tolták a határait. Az inkák 1530-as években történt meghódítása után a portugál fenyegetés miatt egy második expedíciót engedélyeztek, amelynek parancsnoka ezúttal Pedro de Mendoza volt, mintegy 1500 fős haderővel. A csapat 1536-ban érkezett meg a R o de la Plata torkolatához, ahol Mendoza megalapította Nuestra Se ora Santa Mar a del Buen Ayre települést. Ez volt a későbbi Buenos Aires városának alapja, de a település megalapítása nem ment a környező törzsek ellenállása nélkül, és ez jelezte azokat a konfliktusokat, amelyek a következő 300 évben Argentína történelmét és függetlenségi mozgalmait alakították.
