A holtak visszatérése: Szellemek, ősök és a pogány elme átlátszó fátyla

Olvasói vélemények

A könyv a középkori Európa bosszúállók és élőhalott-hiedelmek történelmi és folklorisztikai vonatkozásait vizsgálja, egy korábbi középkori tanulmányok professzorának szemszögéből. Miközben a könyv mélyreható ismereteket nyújt a halottakkal kapcsolatos szokásokról, rituálékról és kulturális hiedelmekről, tudományos megközelítése és történelmi alapossága miatt is figyelemre méltó.

⬤ Jól kutatott és részletes, egyedülálló betekintést nyújt az élőhalottakkal kapcsolatos középkori hiedelmekbe.
⬤ Megközelíthető írásmód, amely az összetett témákat is könnyebben érthetővé teszi.
⬤ Számos nyugat-európai, elsősorban skandináv kultúrát érint, gazdagítva az olvasó folklórismeretét.
⬤ Friss nézőpontot kínál a revenantokról, amelyet más irodalomban gyakran figyelmen kívül hagynak.
⬤ A tévhitek tisztázásával és a hiteles gyakorlatok bemutatásával egyedülállóan járul hozzá a pogányságtudomány területéhez.

⬤ Néhány olvasó ismétlődőnek és száraznak találja a könyvet, ami potenciálisan elriasztja az érdeklődést.
⬤ A történelmi szövegekre való nagyfokú támaszkodás miatt a könyv egyes részeit összefüggéstelennek vagy túlságosan tudományosnak érezhetik.
⬤ Bizonyos részek kihívást jelenthetnek a tudományos nyelvezet és a téma összetettsége miatt.
⬤ Nem ideális a kísérteties témák vagy a spirituális kommunikáció lazább vagy általánosabb feltárását kereső olvasók számára.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Return of the Dead: Ghosts, Ancestors, and the Transparent Veil of the Pagan Mind

Könyv tartalma:

A pogány idők kísértettörténetei hogyan tárják fel az élők világa és a túlvilág között fennálló zökkenőmentes egységet.

- Bemutatja, hogy a középkori kereszténység hogyan alakította át a pogány kultúrákban tapasztalt testesebb szellemet a ma ismert testetlen formává.

- Megmagyarázza, hogy a visszatérő halottakat egykoron hogyan tekintették bajkeverőknek vagy a társadalmi rend letéteményeseinek.

A modern világ által az élők világa és a túlvilág között létezőnek látott áthatolhatatlan határvonal nem volt látható őseink számára. A holtak kedvükre léphettek át oda-vissza. A pogány elme nem félt a haláltól, de néhány halottat mindenképpen rettegni kellett: azokat, akik nem tudtak békésen átmenni a túlvilágra, hanem ezen az oldalon maradtak, hogy helyrehozzák a személyesen őket ért rosszat, vagy hogy biztosítsák az ősök által támogatott törvények betartását. Ezek a halottak azonban messze álltak attól az amorf ektoplazmától, amely a modern szellemtörténetekben szerepel. Ezek a korábbi látogatók a síron túlról - akiket revenantoknak neveztek - úgy aludtak, ettek és harcoltak, mint az emberek, még akkor is, ha - mint a Svarfdaela Saga Klaufija - a fejüket a karjukban hordták.

A bosszúállók a pogány világban elterjedt ősök imádatának részét képezték, és még mindig gyakorolják őket az olyan őslakos kultúrákban, mint például az egyenlítői Afrikában élő fangok és kota népek. Az egyház, amely ezt a családi hitet a sajátjával akarta kiszorítani, a testet öltött bosszúállóból a modern idők testetlen szellemévé alakította át, amelyet így könnyen a képzelet szüleményének vagy az ördög művének lehetett tekinteni. Az egyházi temető megszentelt területe váltotta fel a családi gazdaságban lévő sírhalmokat, ahol az ősök az élő közösség szerves részeként maradtak meg. Ez a hivatalos temetőbe való száműzetés ironikus módon hozzájárult a szentnek ahhoz a nagyfokú elvesztéséhez, amely a modern világot jellemzi.