Értékelés:
Claude Lecouteux „Az ásványok birodalmának folklórkútja” című könyve átfogó áttekintést nyújt a kövekkel és drágakövekkel kapcsolatos folklórról az ókortól a középkorig. Bár dicsérték informatív tartalmáért és a kutatás mélységéért, az illusztrációk és a gyakorlati használhatóság tekintetében vegyes kritikákat kapott.
Előnyök:⬤ Kiterjedt kutatás és a kövek és drágakövek ókori és középkori értelmezésének alapos lefedése.
⬤ Értékes referenciamű az ásványok folklórja és történelmi felhasználása iránt érdeklődő tudósok és rajongók számára.
⬤ Érdekes tartalom, amely alkalmi böngészésre ösztönöz.
⬤ Világos és könnyen olvasható írásmóddal rendelkezik.
⬤ A vonalas rajzok furcsának és a témához illőnek számítanak.
⬤ Az illusztrációk többnyire egyszerű fekete-fehér vonalrajzok, hiányoznak az elegáns színes fényképek, ami egyes olvasóknak csalódást okozhat.
⬤ Az ókori nevek szerinti rendszerezés modern index nélkül korlátozza egyesek számára a gyakorlati használhatóságot, és további erőfeszítéseket tesz szükségessé a kereszthivatkozásokhoz.
⬤ A szöveget kritikák érik a túlságosan terjedelmes és a magyarázatokban rosszul körülhatárolt magyarázatok miatt.
⬤ Egyes kritikák megemlítik, hogy a hiedelmek forrása és tulajdonítása nem egyértelmű, ami kihívást jelent bizonyos információk eredetének nyomon követésében.
(13 olvasói vélemény alapján)
A Lapidary of Sacred Stones: Their Magical and Medicinal Powers Based on the Earliest Sources
A szakrális és mágikus drágakőismeret átfogó szótára, amely az ókor és a középkor legritkább forrásszövegeire támaszkodik.
- Feltárja az olyan ismert drágakövek gyógyító és mágikus erényeit, mint az ametiszt, a smaragd és a gyémánt, valamint az olyan egzotikus kövekkel kapcsolatos történeteket, mint az ókori mágusok által ünnepelt asztriosz.
- Megvizsgálja a bezoárokat (állatok testében kialakult kövek) és a fémen kívüli anyagokat vonzó "mágneseket".
- Az ókori arab, görög, zsidó és európai forrásokon alapul, az idősebb Plinius megfigyeléseitől kezdve olyan rendkívül ritka szövegekig, mint a Picatrix és Damigeron A kövek erénye.
Őseink úgy vélték, hogy a kövek szent, hatalommal bíró lényeknek adnak otthont, olyan entitásoknak, amelyek megfelelő megértés és ápolás esetén védelmet nyújthatnak az embereknek a balszerencsétől, az irigységtől és a boszorkányságtól; láthatatlanságot és más mágikus erőket biztosíthatnak; javíthatják a memóriát; és meggyógyíthatják a betegeket a legkülönbözőbb betegségekből. Ezeket az előnyöket a kő gyűrűn, karkötőn vagy medálon való viselésével, a kővel végzett masszázskezeléssel, vagy a drágakő porrá zúzásával és vízzel vagy borral keverve történő fogyasztásával lehetett elérni.
Az ókori arab, görög, zsidó és európai források gazdag tárházából - az idősebb Plinius megfigyeléseitől kezdve a rendkívül ritka szövegekig, mint a Picatrix és Damigeron Kövek erénye --Claude Lecouteux több mint 800 kő ismert történetének összefoglalóját nyújtja. Olyan gyakori példákat sorol fel, mint a smaragd, amelybe egy hárpia alakját vésve, amely egy lámpást tart a karmaiban, elűzi a pánikot és a rémálmokat, vagy a berill, amely megfelelő faragással víziszellemeket idézhet meg, vagy nagy hírnevet szerezhet tulajdonosának, valamint olyan egzotikusabb köveket, mint az asztriosz, amelyet az ókori mágusok ünnepeltek, és amelynek közepe csillagként világít. Lecouteux megvizsgálja a bezoárokat - az állatok testében kialakult köveket -, valamint a vason kívüli anyagokat, például az aranyat, a húst, a gyapotot vagy a skorpiókat vonzó "mágneseket" is.
A szakrális és mágikus drágakőismeretnek ez az átfogó szótára, amely az ókor és a középkor legritkább forrásaiból merít, egyedülálló forrást jelent a drágakőrajongók és a mágia gyakorlói számára egyaránt.
