A vámpírok titkos története: Vámpírok: Többféle formájuk és rejtett céljaik

Olvasói vélemények

A Claude Lecouteux „Vampires” című könyvéről írt kritikák a vámpírvilág alapos feltárása miatt érzett elismerés, valamint az eredetiséget és az írói stílust érintő kritikák keveredését tükrözik. Míg néhány olvasó tanulságosnak és lebilincselőnek találta a könyvet, mások megjegyezték, hogy a korábbi művekben már ismertetett információkat tartalmaz, ami a déjà vu érzetét keltette.

⬤ Jól megírt és érdekes bevezetés a vámpírok jelenségébe
⬤ alapos kutatás a temetkezési hagyományokra és a vámpírokkal kapcsolatos történelmi hiedelmekre is kiterjed
⬤ magával ragadó és jó olvasmány a vámpírmítoszok rajongóinak
⬤ egyedülálló antropológiai meglátásokat kínál
⬤ könnyen olvasható és megtartható
⬤ nagyszerű anyagot tartalmaz, amely elmélyíti a vámpírmítoszok megértését.

⬤ Egyes kritikusok szerint túlságosan hasonlít a szerző egy másik könyvéhez, ami redundanciát okoz
⬤ nem sok új információ azok számára, akik már ismerik a vámpírhistóriákat
⬤ kritizálták, hogy nem jól megírt vagy ihletett
⬤ egyes olvasók szerint a témával foglalkozó más művekhez képest nem elég mélyreható.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Secret History of Vampires: Their Multiple Forms and Hidden Purposes

Könyv tartalma:

A mai vámpírok elfeledett ősei, amelyek közül sokan nagyon eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.

- A modern vámpír számos ősi formáját vizsgálja, köztük a lepelfalókat, az appesartokat és a stafikat.

- Bemutatja a jelenség valóságtartalmának bizonyítékait a 19. század előtti újságcikkekből és bírósági feljegyzésekből.

Az élőhalottak által felvett formák közül a vámpír gyakorolja a legerősebb vonzerőt a modern képzeletre. Az éjszaka e gyermeke által ihletett számtalan film és könyv, amely az emberi vérhez vonzódik, azonban a Bram Stoker és más írók műveit megelőző évszázadokban újságokban és bírósági irattárakban tényként rögzített eseményeken alapul.

Claude Lecouteux ezeket az elfeledett feljegyzéseket kutatva a vámpír egy egészen más alakját tárja fel azokban a számos beszámolóban, amelyekben olyan személyekről olvashatunk, akik állítólag visszatérnek a sírjukból, hogy megtámadják az élőket. A modern vámpírnak ezek az ősei nem mind vérszívók voltak; voltak köztük lepelevők, almafarkasok, rémálmok és a stafia különös alakja, amelynek eredete arra vezethető vissza, hogy kőművesek titokban egy élő ember árnyékát helyezték el egy épülő épület falában. Amint Lecouteux bemutatja, a vámpírokba vetett hit az ókori római időkre nyúlik vissza, amelyek bővelkedtek lámiákban, stirgesekben és kísértetekben. A modern tudománynak ezekre a megmagyarázhatatlan jelenségekre adott, összeollózott magyarázatait elvetve a szerző egy másik népi hiedelemre tekint vissza, amely az élőhalottakhoz hasonlóan az évszázadok során alakult ki: arra, hogy minden emberben több lélek létezik, amelyek közül nem mindegyik képes a halál után a másvilágra lépni.