Értékelés:
A könyv rövid áttekintést nyújt az afrikai portugál gyarmatosítás történetéről, amit egyes olvasók értékesnek találtak, míg mások kritizálták, hogy túlságosan leegyszerűsítő és nem koherens.
Előnyök:Értékes bevezetést nyújt Portugália afrikai történelmébe; hasznos áttekintésként szolgál a témában járatlan olvasók számára.
Hátrányok:⬤ Túlságosan leegyszerűsítőnek és kevéssé mélyrehatónak tartják
⬤ inkább tények sorozata, mint összefüggő elbeszélés
⬤ előnyére válhatna a hosszabb terjedelem és a jobb történetvezetés.
(3 olvasói vélemény alapján)
The Portuguese Empire and Africa: The History and Legacy of Portugal's Exploration and Colonization of the West African Coast
*Képeket is tartalmaz.
*Kortárs beszámolókat tartalmaz.
*Inkluzív online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
A 15. század közepére a Bizánci Birodalom összeomlott, és a térségben zajló különböző keresztes hadjáratok nagymértékben megzavarták a Selyemút szárazföldi útvonalait és a kereskedelmet. A kereskedelmi nehézségeket súlyosbította az Oszmán Birodalom felemelkedése a bizánciak helyett, valamint a fekete halál kitörése Európában.
Nagyjából ebben az időben kezdődött az európai felfedezések időszaka, és a felfedezések ezen időszakához hozzájáruló főbb tényezőket a kínaiak vezették be, bár közvetve. A mágneses iránytűt a kínai hajósok már a 12. század óta kifejlesztették és használták, bár először az i. e. 3. században alkották meg jóslási eszközként. A Song-dinasztia aztán a 11. században kezdte el használni az eszközt szárazföldi navigációra, a tengerészek pedig nem sokkal később kezdték el használni. A technológia az arab kereskedők révén lassan nyugatra is elterjedt, bár az iránytű önálló európai megalkotása mellett is szólhat (Southey 1812: 210). Ettől függetlenül a 13. századra az iránytű megtalálta az utat a nyugati kereskedőkhöz, és ez egy olyan időszakban történt, amikor a kereskedelem Európa-szerte megnövekedett.
A kereskedelem a hatékonyabb hajók bevezetésének köszönhetően tudott növekedni Európában a világ minden táján, és a hajókon végrehajtott fejlesztések egy részét először a kínaiak vezették be. A többárbocos hajók és a farpilléres kormánylapátok bevezetése lehetővé tette, hogy a hajók gyorsabban közlekedjenek és manőverezhetőbbek legyenek. A 15. század elejére a hajók már jóval nagyobbak voltak, és képesek voltak hosszú távú utazásra minimális számú legénységgel a fedélzeten.
Ezzel a portugálok Henrik navigátor herceg parancsára megkezdték Afrika nyugati partvidékének és az Atlanti-óceánnak a felfedezését. Ekkor az európaiak még nem voltak képesek teljesen körbejárni Afrikát, mivel az épülő hajók még nem voltak teljesen alkalmasak arra, hogy a partoktól nagyon messze hajózzanak, és a nyílt vizeken való navigáció is nehézkes volt, de a portugálok tovább nyomultak Afrika nyugati partvidékén, keresve a módját, hogy megkerüljék az oszmánokat és az afrikai muszlimokat, akik megnehezítették a szárazföldi kereskedelmi útvonalakat. 1451-ben Henrik, a navigátor herceg segített finanszírozni és kifejleszteni egy új hajótípust, a karavellát, amely háromszög alakú lateen vitorlákkal rendelkezett, és képes volt a nyílt óceánon közlekedni és széllel szemben vitorlázni. 1488-ban Bartholomew Diaz megkerülte Afrika déli csücskét, amelyet János portugál király Jóreménység-fokának nevezett el, és az Atlanti-óceán felől belépett az Indiai-óceánba.
Amikor kiderült, hogy Kolumbusz Kristóf nem szállt partra Ázsiában, mindenki megértette, hogy az európaiak nem feltétlenül ezt az útvonalat keresték, és a portugálok továbbra is küldtek felfedezőket a Jóreménység-fok körül, hogy megpróbálják elérni Kelet-Indiát. Kétéves utazás után, 1499-ben Vasco da Gama sikeresen elérte Indiát, és visszatért Portugáliába.
A portugálok megtalálták a hozzáférést az általuk keresett kereskedelmi régiókhoz, de a Portugáliából Indiába és azon túlra való elhajózás túl sok erőforrást igényelt volna egyszerre. E probléma orvoslására Portugália számos erődöt és kereskedelmi állomást kezdett létesíteni az útvonal mentén. A portugáloknak 1500-ban sikerült létrehozniuk egy erődöt India nyugati partjainál, a Manuel-erődöt, 1505-ben pedig Tanzánia partjainál emeltek egy erődöt, és ezzel kezdetét vette az európai gyarmatosítás Afrikában és Ázsiában a következő 400 évben tartó tendenciája.
A Portugál Birodalom és Afrika: A nyugat-afrikai partvidék portugál felfedezésének és gyarmatosításának története és öröksége a portugálok korai erőfeszítéseinek krónikája, amelyek hozzájárultak a felfedezések korának elindításához, valamint a gyarmatosításnak az egész világra kiterjedő következményeihez.
