A sivatagnak esőszaga van: Egy természettudós az O'Odham-országban

Olvasói vélemények

A könyv a Tohono O'odham (korábban Papago) amerikai őslakosok kultúráját tárja fel, különösen a Sonoran-sivatagban folytatott fenntartható gyakorlatukkal kapcsolatban. A könyvet - annak ellenére, hogy eredetileg az 1980-as évek elején jelent meg - magával ragadó stílusa, gazdag leírásai és a mai környezetvédelmi kérdések szempontjából való relevanciája miatt dicsérik. Az olvasók nagyra értékelik az oktatási értékét és a szerző botanikai szemléletét.

⬤ Könnyen olvasható stílus, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Gazdag betekintés a Tohono O'odham kultúrába és a sivatagi fenntartható gyakorlatukba.
⬤ Tanulságos és releváns, különösen a modern környezeti problémák összefüggésében.
⬤ Gyönyörűen leíró írás, amely szemléletesen mutatja be a sivatagi tájat.
⬤ Pozitív kritikák az őslakosok mezőgazdaságáról és jóléti gyakorlatáról szóló tájékoztató jellegéről.

⬤ Néhány olvasó úgy vélte, hogy a személyes érdeklődés hiánya miatt.
⬤ Néhányan úgy vélték, hogy csak „rendben van”, és nem különösebben kiemelkedő.
⬤ A legutóbbi újrakiadásban nem került bele új utószó, amely a törzs aktuális problémáival foglalkozna.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Desert Smells Like Rain: A Naturalist in O'Odham Country

Könyv tartalma:

A több mint negyven évvel ezelőtt megjelent A sivatagnak Rai n szaga van című könyv máig klasszikus mű a természetről, annak tiszteletéről és arról, hogy mit tanulhatnak az áttelepülők a Sonoran-sivatag régi lakóitól, a Tohono O'odham néptől.

Ebben a művében Gary Paul Nabhan minden egyes fordulóban az O'odham hangját hozza a lapra. Elegánsan ír arról, hogyan gazdálkodnak a szűkös vízkészletekkel, hogyan termesztenek növényeket és hogyan hasznosítják az ehető vadon termő élelmiszereket. Beszámolóját átszövik a prérifarkasokról szóló történetek, az O'odham gyerekek benyomásai a sivatagról, valamint a nemzetközi határ két oldalán éléssel járó politikai problémák megfigyelései. Nabhan közvetíti e sivatagi emberek mindennapi életét és rendkívüli kitartását.

Ez a kiadás a szerző által írt új előszót is tartalmaz, amelyben háláját fejezi ki az O'odham népnek, akik megosztották vele tudásukat. Ír saját örökségéről és a sivataghoz, az éghajlatváltozáshoz és a határhoz fűződő kapcsolatáról. Megosztja csodálatát és háláját az O'odham írók és mesemondók iránt, akik voltak olyan nagylelkűek, hogy megosztották a történeteket velünk, más kulturális hagyományokból érkezőkkel, hogy mi is tisztelhessük és értékelhessük a sivatag eső utáni illatát.

A Sonoran-sivatag régi lakói, a Tohono O'odham nép évszázadokon át a földből élt - egy olyan földből, amelyet Dél-Arizona legtöbb modern polgára teljesen barátságtalannak tart. Gary Nabhan etnobotanikus együtt élt a Tohono O'odhamokkal, akiket sokáig Papagos néven ismertek, és megfigyelte e nép és környezete közötti kényes egyensúlyt. Az O'odham hangját minden alkalommal a lapra hozva, elegánsan ír arról, hogyan gazdálkodnak a szűkös vízkészletekkel, hogyan termesztenek növényeket, és hogyan használják fel a vadon termő ehető élelmiszereket. A beszámolót átszövik a prérifarkasokról szóló történetek, az O'odham gyerekek benyomásai a sivatagról, valamint a nemzetközi határ két oldalán való élet politikai problémáiról szóló megfigyelések. Akár egy szent barlangot látogat meg a Baboquivari-hegységben, akár egy saguaro borivó szertartáson vesz részt, Nabhan e sivatagi emberek mindennapi életét és rendkívüli kitartását mutatja be egy olyan könyvben, amely a környezetvédelmi irodalom kortárs klasszikusává vált.