A Szovjetunió a Brezsnyev-korszakban: A Szovjetunió története Leonyid Brezsnyev alatt

Olvasói vélemények

A könyv összefoglalja a Szovjetunióban 1964 és 1982 között történt jelentős híreket. Míg egyes olvasók érdekesnek és tanulságosnak találják, sokan bírálják ténybeli pontatlanságai és a mélység hiánya miatt.

Érdekes perspektívát nyújt a Szovjetunióról, és segít az olvasóknak megérteni annak történelmi összefüggéseit, különösen a második világháború és a hidegháború vonatkozásában. Egyesek könnyű és élvezetes olvasmánynak találják.

Számos ténybeli hibát tartalmaz, ami csökkenti a hitelességét. Sok kritikus úgy érzi, hogy hiányzik belőle a mélység és a rálátás, egyesek a Wikipédia szócikkéhez hasonlítják.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Soviet Union during the Brezhnev Era: The History of the USSR Under Leonid Brezhnev

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

30 éven át a Nyugat nagy része megvetéssel nézte, ahogy a bolsevikok átvették a hatalmat Oroszországban, és létrehozták és megszilárdították a Szovjetuniót. Bármennyire is rossznak tűnt Vlagyimir Lenin a 20. század elején, Joszif Sztálin sokkal rosszabb volt, mint amennyire Churchill később megjegyezte Leninről: "A legnagyobb szerencsétlenségük a születése volt... a következő legrosszabb a halála". A második világháború előtt Sztálin azzal szilárdította meg pozícióját, hogy gyakran tisztogatta meg a pártvezetőket (a leghíresebb Leó Trockij) és a Vörös Hadsereg vezetőit, legalább százezreket végezve ki. És a történelem egyik legnagyobb tankönyvi példájaként arra, hogy az ellenségem ellensége a barátom, Sztálin Szovjetuniója Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal szövetkezett, hogy legyőzze Hitlert Európában a második világháború alatt.

Sztálin közel 30 évig uralkodott vasököllel 1953-ban bekövetkezett halála előtt, amely lehet, hogy gyilkosság volt, de az is lehet, hogy nem, éppen akkor, amikor Sztálin egy újabb tisztogatásra készült. Halálával Nyikita Hruscsov (1894-1971) szovjet erős ember és hosszú ideje sztálinista, aki egy lépéssel Sztálin tisztogatásai előtt tudott maradni, már csak azért is, mert részt vett bennük, lett a szovjet miniszterelnök.

A keleti blokkon kívül alig ismert Hruscsovot az egyik nyugati diplomata bohócként gúnyolta, mások pedig a külseje miatt gúnyolták, de minden nyugati remény, hogy Sztálinnál békülékenyebb figura lesz, gyorsan szertefoszlott, mivel a keményvonalas Hruscsov konfrontatív álláspontot képviselt. A moszkvai lengyel nagykövetségen nyugati diplomatáknak tett nyilatkozatában Hruscsov híresen figyelmeztetett: "El fogunk temetni titeket". John F. Kennedy elnökkel folytatott első találkozói után pedig Kennedy híres módon Hruscsov tárgyalási technikáját saját apjáéhoz hasonlította. Hruscsov egyik legemlékezetesebb pillanata még ma is az, amikor 1960 szeptemberében az ENSZ Közgyűlésének ülésén egy filippínó küldött felszólalása közben a cipőjével dörömbölt.

A személyes színjátékoktól eltekintve Hruscsov komolyan gondolta a Nyugattal, különösen az Egyesült Államokkal és annak fiatal elnökével, John F. Kennedyvel való kapcsolattartást. Miután megérezte Kennedy gyengeségét és a bátorság hiányát, Hruscsov meghozta legmerészebb és végül költséges döntését azzal, hogy nukleáris robbanófejeket próbált elhelyezni a Kubában található fejlett támadó bázisokon, közvetlenül az amerikai szárazföld mellett. Mint kiderült, a kubai rakétaválság megmutatta a Kennedy-kormányzat elszántságát, Hruscsovot meghátrálásra kényszerítette, és végül elvetette Hruscsov hatalomból való bukásának magvait. Mire 1971-ben meghalt, Hruscsovot nem állampolgárrá nyilvánították abban az országban, amelyet közel 20 évig irányított.

Leonyid Brezsnyev 1964 végén lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára, miután egy összeesküvést követően megbuktatták Hruscsovot. Mihail Gorbacsovhoz, Vlagyimir Leninhez vagy Joszif Sztálinhoz képest kevéssé emlékeznek Brezsnyevre a köztudatban, annak ellenére, hogy Brezsnyev 1964-1982 között, Sztálinon kívül minden más szovjet vezetőnél hosszabb ideig irányította a Szovjetuniót. Valójában egy olyan viharos korszakban volt hatalmon, amely figyelemre méltó módon megváltoztatta a világot, és erre a korszakra sok egykori szovjet állampolgár kedvezően emlékszik vissza. A II. világháború pusztítása és a Hruscsov által okozott feszültségek után a viszonylagos nyugalom, sőt jólét időszakát jelentette. Brezsnyev eredményei közül az 1970-es évek elején a d tente időszakát kell kiemelni, amikor a szovjetek és az amerikaiak számos olyan megállapodásra jutottak, amelyek csökkentették a hidegháborús nyomást és a nukleáris háború riasztó fenyegetését.

A mérleg másik oldalán Brezsnyev felügyelte a szovjet társadalom rossz közérzetét, amely később a stagnálás korszakaként vált ismertté, amikor a kommunista blokk messze elmaradt a Nyugattól a gazdasági teljesítmény és az életszínvonal tekintetében. Rendszere az emberi jogok megsértéséről is hírhedté vált.