A tiszta ész kritikája

Olvasói vélemények

Az Immanuel Kant „A tiszta ész kritikája” című művéről írt kritikák a mű mély filozófiai meglátásai iránti csodálat és a sűrű és bonyolult írásmód miatti csalódottság keverékét mutatják. Sok kritikus hangsúlyozza, hogy Kant érveinek teljes megértéséhez szükség van a filozófiai fogalmak előzetes ismeretére. Bár a művet a filozófia egyik alapművének tekintik, az olvasók gyakran találják kihívásnak és néha fárasztónak a benne való eligazodást.

⬤ Mélyreható és nagy hatású filozófiai meglátások.
⬤ Megalapozza a modern filozófia megértését.
⬤ Egyes kiadásokban kiváló fordítás és bevezetés.
⬤ Jelentős metafizikai kérdésekkel foglalkozik.
⬤ Gondos és türelmes olvasást igényel.

⬤ Nehéz és sűrű írásmód, gyakran előzetes filozófiai ismereteket igényel.
⬤ Egyes kiadások rosszul formázottak, hiányoznak az olyan funkciók, mint a tartalomjegyzék.
⬤ Fárasztó és zavaros lehet, különösen kezdők számára.
⬤ Nem alkalmas a filozófiai háttérrel nem rendelkező alkalmi olvasók számára.

(175 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Critique of Pure Reason

Könyv tartalma:

Kant olyan empirista filozófusok munkásságára épít, mint John Locke és David Hume, valamint olyan racionalistákéra, mint Gottfried Wilhelm Leibniz és Christian Wolff. Új gondolatokat fejt ki a tér és az idő természetéről, és megpróbál megoldást nyújtani Hume-nak az ok és okozat kapcsolatának emberi megismerésével kapcsolatos szkepticizmusára, valamint Ren Descartes-nak a külső világ megismerésével kapcsolatos szkepticizmusára. Mindezt a tárgyak (mint megjelenés) és megjelenési formájuk transzcendentális idealizmusán keresztül érveli. Kant az előbbieket "puszta ábrázolásoknak és nem önmagukban lévő dolgoknak", az utóbbiakat pedig "csupán intuíciónk érzékelhető formáinak, de nem önmagukért adott meghatározottságoknak, illetve a tárgyaknak mint önmagukban lévő dolgoknak feltételeinek" tekinti. Ez megadja az a priori megismerés lehetőségét, mivel a tárgyaknak mint megjelenésnek "meg kell felelnie megismerésünknek... amely a tárgyakról valamit megállapít, mielőtt azok számunkra adottak lennének". A tapasztalattól független tudást Kant "a priori" tudásnak nevezi, míg a tapasztalat révén szerzett tudást "a posteriori" tudásnak.

Kant szerint az a priori intuíciók és fogalmak bizonyos a priori tudást biztosítanak, amely egyben az a posteriori tudás keretét is adja. Kant úgy vélte továbbá, hogy a kauzalitás a természetre ráerőltetett fogalmi szervezőelv, jóllehet a természetet úgy érti, mint a látszatok összességét, amely a priori fogalmak szerint szintetizálható.

Más szóval a tér és az idő az észlelés egyik formája, a kauzalitás pedig a megismerés egyik formája. Mind a tér és az idő, mind a fogalmi elvek és folyamatok előzetesen strukturálják a tapasztalatot.

A dolgok, ahogyan "önmagukban" vannak - a dolog önmagában vagy das Ding an sich - megismerhetetlenek. Ahhoz, hogy valami a megismerés tárgyává váljon, meg kell tapasztalni, és a tapasztalatot az elme strukturálja - mind a tér, mind az idő az intuíció formái (németül Anschauung.

Kant számára az intuíció az érzékelés folyamata vagy az érzékelés aktusa).