Az erkölcs metafizikájának alapelvei

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 14 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Fundamental Principles of the Metaphysic of Morals

Könyv tartalma:

Az erkölcs metafizikájának alapműve (németül: Grundlegung zur Metaphysik der Sitten.

1785.

Más néven: Az erkölcs metafizikájának alapjai, Az erkölcs metafizikájának megalapozása és Az erkölcs metafizikájának megalapozása) Immanuel Kant első érett erkölcsfilozófiai műve, és máig az egyik legbefolyásosabb a témában. Kant a vizsgálatát az alapozó etika műveként fogja fel - olyan műként, amely megtisztítja a terepet a jövőbeli kutatások számára azáltal, hogy elmagyarázza az erkölcselmélet központi fogalmait és elveit, és megmutatja, hogy ezek normatívak a racionális ágensek számára. Kant nem kevesebbre törekszik, mint erre: az erkölcs alapelvének feltárására és annak megmutatására, hogy az ránk is vonatkozik. A szövegben Kant úttörő érvelést ad arról, hogy egy cselekvés helyességét annak az elvnek a jellege határozza meg, amely alapján az ember úgy dönt, hogy cselekszik. Kant ezzel szöges ellentétben áll az erkölcsi értelem elméleteivel és a teleologikus erkölcselméletekkel, amelyek írásakor az erkölcsfilozófiát uralták. A műben központi szerepet játszik az, amit Kant kategorikus imperatívusznak nevez, vagyis annak az elképzelésnek a szerepe, hogy az embernek csak annak a parancsolatnak megfelelően szabad cselekednie, amelyet ő maga akar egyetemes törvénnyé tenni.

Az Alapmű előszóra, majd három szakaszra tagolódik. Kant érvelése a köznapi észtől a legfőbb feltétlen törvényig halad, hogy annak létét azonosítsa. Ezután onnan visszafelé haladva bizonyítja az erkölcsi törvény relevanciáját és súlyát. A könyv híresen homályos, és részben ennek köszönhető, hogy Kant később, 1788-ban úgy döntött, hogy kiadja A gyakorlati ész kritikáját.