A tudás társadalomtörténete II: Az enciklopédiától a Wikipédiáig

Olvasói vélemények

A könyv az emberi tudásgyakorlatok történetének alapos elemzése, amely kifinomult kereteket alkalmaz a különböző ismeretelméleti jelenségek rendszerezésére és megértésére. A szerző korábbi munkáira épít, és világos, lebilincselő írást nyújt, bár gyakran új értelmezésekkel tér vissza jól ismert történelmi eseményekre.

⬤ A szerző éles elemzői készsége a történelmi események új időbeli jelentéseinek megadásában.
⬤ Világos és könnyen olvasható írásmód.
⬤ Strukturált megközelítést kínál a tudás történetének megértéséhez, erős fogalmi kerettel (CADA).
⬤ Tudományos meglátásokban gazdag és intellektuális elkötelezettségre ösztönző.

⬤ Számos tárgyalt történelmi esemény már jól ismert, ami potenciálisan korlátozza az újdonságot.
⬤ A fogalmak összetettsége kihívást jelenthet néhány, a témában nem mélyen jártas olvasó számára.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Social History of Knowledge II: From the Encyclopaedia to Wikipedia

Könyv tartalma:

Peter Burke folytatja a Tudás társadalomtörténete című nagyszabású művét, és ott folytatja, ahol az első kötet 1750 körül, a francia Encyclop die megjelenésekor abbamaradt, és a történetet egészen a Wikipédiáig követi.

Az előző kötethez hasonlóan ez is társadalomtörténetet (vagy a tudás retrospektív szociológiáját) kínál abban az értelemben, hogy nem az egyénekre, hanem a csoportokra, intézményekre, kollektív gyakorlatokra és általános tendenciákra összpontosít. A könyv 3 részre tagolódik.

Az első rész azt állítja, hogy az időtlennek tűnő tevékenységek - a tudás összegyűjtése, elemzése, terjesztése és felhasználása - valójában időhöz kötöttek, és különböző korokban és helyeken különböző formákat öltenek. A második rész a tudás "növekedésének" diadalmas történelmének megírására irányuló tendencia ellen próbál fellépni a tudásveszteségek és a specializáció árának megvitatásával. A harmadik rész földrajzi, szociológiai és kronológiai áttekintést nyújt, szembeállítva a központok és a perifériák tapasztalatait, és azt állítva, hogy a korszak fő tendenciái - professzionalizáció, szekularizáció, nacionalizáció, demokratizáció stb.

Peter Burke, mint mindig, most is lélegzetelállítóan sokrétű tudományosságot mutat be példásan világos és közérthető prózában. A várva várt második kötet alapvető olvasmány lesz a bölcsészettudományok és a társadalomtudományok körében.