Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
The Whitman Massacre: The History and Legacy of the Native American Attack on Missionaries that Started the Cayuse War
*Képeket is tartalmaz.
*Tartalmazza a korabeli beszámolókat.
*Inkluzív online forrásokat és bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.
"Én és néhányan mások felmentünk az emeletre, ahol az egyik ablakból láthattuk a konfliktus egy részét a doktor háza közelében. Három vagy négy férfi éppen egy marhahúst mészárolt ott. Láttam, hogy elég sok indiánnal keveredtek össze. Mr. Kimball keményen megküzdött többekkel, mivel neki volt egy fejszéje, amivel harcolt. Egy darabig kétségbeesetten harcolt, de végül megölték." - Mary Marsh Cason beszámolója a támadásról.
Az 1840-es évek elején Oregon Countrynak nem voltak politikai határai és nem volt hatékony kormánya. A terület egyetlen közigazgatási szervezete a Hudson's Bay Company volt, amely csak a brit alattvalókra vonatkozott, és a bennszülötteken kívül a régiót egy maroknyi független kereskedő, vadász és aranyásó, valamint a társaság különböző depóiban dolgozók népesítették be.
Elsőként a misszionáriusok jelentek meg nagy számban. A bennszülött lakosság ekkorra már megfogyatkozott a betegségektől és elcsüggedt volt, ami azt jelentette, hogy sokkal fogékonyabbak voltak a misszionáriusok segítségére és a keresztény üzenetre. A kereszténység természetesen nem volt teljesen ismeretlen az őslakosok körében, hiszen a fehér férfiak és az indián nők közötti házasságok a "népi" kereszténység egy olyan hibridjét hozták létre, amely az indiánok körében általánosan megfigyelhető volt. A misszionáriusok első hulláma az amerikai metodistákat képviselte, akik 1834 körül érkeztek, majd egy-két évvel később érkezett a második hullám, amelyet ezúttal az American Board of Commissioners for Foreign Missions (ABCFM) támogatott. Az ABCFM egy ökumenikus szervezet volt, amelyet a presbiteriánus és a holland református egyházak általános küldetésének előmozdítására alapítottak az Egyesült Államokban. A római katolikusok 1830 körül érkeztek, főként Kanadából és Európából hoztak misszionáriusokat.
A korszak talán leghíresebb missziós csoportja egy presbiteriánus missziós csoport volt, köztük Marcus Whitman és felesége, Narcissa, akik a Walla Walla és a Columbia folyók összefolyásánál alapították missziójukat. A Whitman-misszió később az Oregon Trail fontos állomáshelye lett. A Whitman-misszió sorsa azonban az új területen a faji kapcsolatok tárgyi leckéjévé vált, ami végül igen tragikus eredménnyel járt.
A missziót jól finanszírozták, és települése - legalábbis a bennszülött társadalom mércéjével mérve - pazarló volt. Kezdetben a házaspár és követőik nagylelkűen bántak a szomszédos Cayuse törzzsel, és anyagi javakat, valamint gyógyszert és kezdetleges oktatást osztottak szét. A két fél közötti kapcsolat azonban bonyolult volt, és úgy tűnt, Marcus Whitman kiábrándult a misszióval szemben támasztott állandó anyagi követelésekből. Végül abbahagyta a javak biztosítását, ami némi elégedetlenséget szült a Cayuse-ok körében, és az ellenségeskedés gyökeret vert. Amikor egy kanyarójárvány söpört végig a közösségen, amely több száz bennszülöttet ölt meg, a missziót okolták a mérgezésért. 1847 novemberében Marcus és Narcissa Whitmant 11 másik misszionáriussal együtt lemészárolta egy Cayuse-hadsereg.
Ennek a támadásnak nemcsak a Cayuse és a térség más bennszülött törzsei számára volt mélyreható következménye, hanem a terület jövőbeli irányára is. Közvetlenül ezután a Cayuse-háborúk néven ismert konfliktusok következtek, amelyek a régió őslakosainak rezervátumokba való száműzését eredményezték, és arra késztették a szövetségi kormányt, hogy lépéseket tegyen Oregon Country státusza ügyében.
A Whitman-mészárlás: A Cayuse-háborút kirobbantó, misszionáriusok elleni indián támadás története és öröksége a 19. század egyik leghírhedtebb határ menti támadásához vezető események láncolatát vizsgálja. A fontos embereket, helyszíneket és eseményeket ábrázoló képek mellett úgy ismerheted meg a Whitman-mészárlást, mint még soha.
