Aeropagitica

Olvasói vélemények

A John Milton „Areopagitica” című művéről szóló felhasználói kritikák kiemelik a könyvnek a szólásszabadság mellett szóló erős érveit és történelmi jelentőségét, ugyanakkor rámutatnak az eredeti szöveget modernizáló vagy szerkesztő egyes kiadásokkal kapcsolatos aggályokra is. A prózát szépségéről és retorikai készségéről jegyzik, bár egyes olvasók a nyelvezetet kihívásnak találják. Kritika éri a kisebb szövegmérettel és a megjegyzések hiányával kapcsolatos problémákat egyes kiadásokban.

⬤ Erős kiállás a szólásszabadság mellett és a cenzúra éleslátó kritikája.
⬤ Gyönyörűen megírt, retorikai finomsággal megírt szöveg; az érvek gondos felépítése.
⬤ Történelmi jelentőségű, mint a beszédhez és a nyomtatáshoz való egyéni jogok védelmének korai műve.
⬤ A szöveggel való foglalkozás elősegítheti a különböző gondolkodásmódok és korszakok megértését.
⬤ Néhány kiadás nagybetűs és hozzáférhető változata nagyra értékelt.

⬤ Egyes kiadások rosszul vannak formázva, nagy szöveggel, megjegyzések nélkül, ami kevésbé vonzóvá teszi a művet.
⬤ Számos kiadást bíráltak azért, mert az eredeti szöveget a modern politikai korrektségnek megfelelően szerkesztették, megváltoztatva Milton nyelvezetét és jelentését.
⬤ Az oldalszámok hiánya és a formázási problémák egyes példányokban rontják az olvasás élményét.
⬤ A nyelvezet kihívást jelenthet, ami egyes olvasókat elidegeníthet.

(12 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az Elveszett Paradicsom című nagyra becsült epikus költemény szerzőjétől származik a történelem egyik legnagyobb hatású érve a cenzúra ellen. John Milton nyelvi zsenialitásáról és politikai aktivitásáról volt ismert, gyakran írt nézetei alátámasztására. Az angol polgárháború csúcspontján Milton kiadta az Areopagitica című művét. Az Areopagitica egy szóbeli beszédhez hasonlóan felépített, de Milton által illegálisan kinyomtatott és terjesztett röpiratokon keresztül elhangzott, a cenzúra ellen érvel, és a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága mellett száll síkra. Az 1644-ben megjelent Areopagitica közvetlen válasz az 1643-as engedélyezési rendeletre, és olyannyira ellenzi azt, hogy Milton szembeszállt a rendelettel, hogy kinyomtassa polémiáját. Az 1643-as Licensing Order értelmében a szerzőknek engedélyt kellett kérniük a brit parlamenttől, mielőtt művüket kiadhatták volna, ami azt jelentette, hogy a kormány ellenőrizhette, mit nyomtatnak, és cenzúrázhatott mindent, ami a társadalmi normákkal ellentétes volt, vagy kritizálta a politikájukat. Milton érvet hozott létre e rendelet ellen, történelmi bizonyítékokat és összefüggéseket szolgáltatva az engedélyezési rendszer ellen, elképzelve a rendelet által a jövőben okozott károkat, és a könyvek és az írásbeliség mellett érvelt. Milton lelkes és szenvedélyes érvelése ellenére a szabad sajtóhoz való jog közel ötven évig nem valósult meg. Az Areopagitica mégis számos országban alakította a későbbi filozófiai és politikai eszméket.

John Milton Areopagitica című művét fontos történelmi dokumentumnak, nagy hatású szövegnek és a legendás szerző, John Milton intelligenciájának tökéletes példájának tartják. Mivel az Areopagitica jelentős történelmi eseményekre válaszul jelent meg, az angol polgárok érzelmi reakcióit őrzi meg történelmük egy döntő időszakában, és a szólásszabadság mellett szóló egyik legbefolyásosabb érvként tartják számon. Bár John Milton nem érte el eredeti szándékait, az Areopagitica precedenst teremtett a szabad gondolkodás és véleménynyilvánítás filozófiája számára, ami viszont a szabadságjogokról és azok következményeiről alkotott modern elképzeléseket alakította.

John Milton Areopagitica című művének jelen kiadása új, feltűnő borítótervvel és könnyen olvasható betűtípussal készült, ami egyszerre teszi hozzáférhetővé és korszerűvé.

.