Az Ain Jalut-i csata: A mongol birodalom közel-keleti terjeszkedését megállító döntő mamlúk győzelem története és öröksége

Olvasói vélemények

A könyv betekintést nyújt egy történelmi csatába és annak jelentőségébe a közel-keleti politikai fejlődésben, de sok olvasó kritizálja a könyv minőségét és az írásmódot.

Ismereteket nyújt egy ókori csatáról és a politikai fejleményekről; néhány olvasó hasznosnak találta az értékesítésben való karriermotivációhoz.

⬤ Ügyetlen és leegyszerűsítő írás
⬤ úgy érzékeltetik, hogy a tizenéveseknek szól
⬤ rosszul kutatottnak és töredezettnek tartják
⬤ a releváns témák tárgyalásának mélységének hiánya
⬤ nem felel meg a történelmi művekkel szemben elvárt normáknak.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Battle of Ain Jalut: The History and Legacy of the Decisive Mamluk Victory that Halted the Mongol Empire's Expansion across the Middle East

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

A 13. századi Egyiptom dicsőséges királyság volt. Európából, Ázsiából és Afrikából fűszerkereskedők hajóznak felfelé a Níluson a nagy kikötővárosba, Alexandriába, és olyan gazdagságokat szállítanak, mint a selyem, az ékszerek és a fűszerek. Kairó, Egyiptom fővárosa az iszlám világ legnagyobb városa volt, nagyobb lakossággal, több gazdagsággal és pompával, mint bármelyik európai város. Kairó a kozmopolita pompa fényes csúcsa volt a középkori világban, és amellett, hogy jelentős kereskedelmi csomópont volt, Kairó híres volt tudósairól és szellemi osztályáról, számtalan tudományos lehetőséget kínálva az iszlám világ tudósai számára. Kairó kultúrája dinamikus volt, és híres volt az iszlám tudományokról és más tudományos területekről folytatott széles körű intellektuális vitáiról, amelyek mind messze felülmúltak minden korabeli várost abban az időben. Az iszlám világ minden tájáról, az összes jelentős gondolkodási iskola tudósai képviseltették magukat Kairóban. A nyilvános tereken gyakran tartottak élénk hangulatú előadásokat, és a medreszék gyakran zsúfolásig megteltek a mecénásokkal, akik lelkesen hallgatták a híres tudósok felolvasásait. Kairó művészettel, kereskedelemmel és tudással teli város volt.

Volt azonban egy másik tényező is, amely hírhedtté tette Kairót. A város a muszlim világ utolsó bástyáját jelentette. Az iraki központú nagy iszlám kalifátus egykor Közép-Ázsia peremétől Spanyolországig terjedt, de a külső ellenségek inváziói többnyire elnyomták ezt az egykor hatalmas birodalmat. A mongol seregek, amelyek az ázsiai füves területekről özönlöttek elő, 1258-ban kifosztották Bagdadot, elpusztítva a kalifátust és mélységes veszélybe sodorva az iszlám világot. Ráadásul a keresztes lovagok többszörös inváziót indítottak Palesztinába és a Levantéba, ami a muszlim világ létét fenyegette.

Az ázsiai sztyeppék hatalmas füves pusztáiból emelkedett ki a világtörténelem talán egyik legmegállíthatatlanabb serege: a Mongol Birodalom. A pásztornomádók lazán összefogott törzsi hadait Dzsingisz kán egyesítette egy zászló alatt. Legendás vezetésével a mongolok hódító hadjáratra indultak ősi otthonukból, Mongóliából. A mongolok tekintetüket dél felé, Kína felé fordították, és végül meghódították a gazdag birodalmat, hogy megalapítsák a kínai mongol Jüan-dinasztiát, de ez nem elégítette ki a mongolok hódítási vágyát. A mongolok nyugat felé, Közép-Ázsiába nyomultak, ahol királyságok és birodalmak sorát győzték le, és vérengzést hagytak maguk után. Ezek az elit lovas íjászokból álló seregek minden útjukba kerülő ellenséget legyőztek, és egészen Lengyelországig és Ausztriáig hódítottak.

A Közel-Keletet sem kímélték a mongolok haragjától, mivel a mongolok az arab területeken vitték véghez egyik legpusztítóbb hadjáratukat. 1258-ban a mongolok kifosztották Bagdadot, elpusztítva a hatalmas iszlám Abbászida Kalifátus fővárosát, ami súlyos csapást mért az iszlám világra. A mongol seregek nyugat felé, a szent földre, Szíriába és Palesztinába vonultak tovább. Ott a mongolok találkoztak a háborúban velük vetekedő ellenséggel: a mamlúkokkal.

Az eurázsiai sztyeppékről származó mamlúk nem arab, hanem török etnikumúak voltak, fiatalon rabszolgasorba taszították őket, és katonai szolgálatra adták el Egyiptomba, ahol Kairóban intenzív katonai kiképzésen vettek részt. Így ezek a török harcosok etnikumuk, nyelvük és kultúrájuk tekintetében teljesen idegenek voltak az arab népességtől, amely felett végül uralkodtak, de figyelemre méltóan jártasak voltak az eurázsiai füves területek nomád törzseinek lovas harcmodorában és a középkori hadviselés más aspektusaiban. Ennek eredményeképpen a mamlúk koruk legjobb hivatásos katonái közé tartoztak, amit többször is bizonyítottak az Egyiptom számos ellensége ellen indított ragyogó hadjárataik során.