Értékelés:
David Slavitt fordítása Gaius Valerius Flaccus Argonautica című művéből friss és közérthető értelmezést ad a római irodalom e kevésbé ismert, mégis fontos művének. Bár a fordítást olvasmányossága és költői kvalitásai miatt dicsérik, kritikák érik az eredeti szövegtől való eltérései miatt, ami miatt inkább alkalmi olvasásra, mint tudományos tanulmányozásra alkalmas.
Előnyök:Slavitt fordítása rendkívül olvasmányos és lírai, és a modern olvasók számára is hozzáférhetővé teszi az ókori szöveget. Újraéleszti az érdeklődést Flaccus iránt, akit a római irodalom kánonjában nagyrészt figyelmen kívül hagytak. A fordítás úgy ragadja meg a történet kalandos szellemét, hogy közben az eredeti lényegéből sokat megtart. Emellett szellemességéről és költői zsenialitásáról is nevezetes.
Hátrányok:A fordítást kritizálják kihagyásai és kiegészítései miatt, amelyek akadályozhatják hasznosságát az eredeti szöveggel való hű összehasonlítást kereső olvasók számára. Egyes kritikusok úgy érzik, hogy inkább értelmezésként, mintsem szigorú fordításként szolgál, ami korlátozhatja alkalmazhatóságát komoly tudományos vagy összehasonlító tanulmányok számára.
(3 olvasói vélemény alapján)
The Voyage of the Argo: The Argonautica of Gaius Valerius Flaccus
Jászon és az argonauták története, valamint az Aranygyapjú keresése a klasszikus irodalom egyik legrégebbi és legismertebb meséje. A legismertebb görög nyelvű változatot a Kr. e. III. században írta meg a rodoszi Apollóniosz. A latin költő, Gaius Valerius Flaccus a kereszténység első századában kezdte el a történet saját értelmezését, de meghalt, mielőtt befejezte volna.
Az Argo utazása című művével az elismert költő és fordító, David Slavitt a modern olvasók számára újra előkeresi ennek a kevéssé ismert írónak az egyetlen fennmaradt művét. Az eredmény Jászon kalandjainak lebilincselő feldolgozása, amely különösen érdekes, ha összehasonlítjuk a történet görög változatával. Míg Apollóniosz meséje Médeia finom pszichológiai tanulmányát nyújtja, Valerius Flaccus érdeme, hogy Iaszónt teljesebb és meggyőzőbb hősi figuraként mutatja be. Slavitt a maga részéről rendkívül élvezte az újrafelfedezést - és erre hívja fel olvasóit is.
Megelégszem azzal, hogy az angol nyelvű átültetésem beszéljen Valerius nevében, de azoknak, akiket elképzeltem, amint egy könyvtár vagy könyvesbolt folyosóján állva próbálnak dönteni, némi megnyugvást tudok nyújtani. Ez a darab játékos, kiszámíthatatlan, furcsán ellentmondásos, néha már-már manierista. Valerius leírása a 8. könyvben arról, hogy Médeia elaltatja a kígyót, hogy Jászon elrabolhassa a gyapjút, olyan gesztust tartalmaz, amivel egyetlen más általam ismert latin költő sem próbálkozott volna - egy rövid pillanat Medea fejében, amikor megengedi magának, hogy sajnálja a kígyót... Ez a fajta furcsa meglepetés volt az, ami arra késztetett, hogy elvállaljam egy olyan mű fordítását, amely - bevallom őszintén - nem eléggé ismert. --David Slavitt.
