Az attikai börtönlázadás: Amerika leghíresebb börtönlázadásának története és öröksége

Olvasói vélemények

A könyv tárgyalja az atticai börtönlázadást, rövid áttekintést nyújt az eseményekről, de a könyv hatékonyságáról az olvasók véleménye széles skálán mozog. Míg egyesek informatívnak és jól megírtnak találják, mások a mélység és az eredeti tartalom hiánya miatt kritizálják.

A könyvet dicsérik, mert jól megírt, informatív, és kiegyensúlyozott képet ad az atticai börtönlázadás körüli eseményekről. Egyes olvasók nagyra értékelik a tömörségét és a megértést segítő képek beillesztését. Néhány olvasó lenyűgözőnek találta, és ajánlaná a könyvet.

A kritikusok kiemelik, hogy a könyv túl rövid, majdnem olyan, mint egy pamflet, és hiányzik belőle az eredeti anyag, mivel nagymértékben támaszkodik korábban megjelent cikkekre és beszámolókra. Néhányan úgy vélték, hogy nem teljesen pontos, és az esemény több aspektusát is tárgyalhatta volna. A kritikusok körében gyakori az általános elégedetlenség a könyv mélységével és általános értékével kapcsolatban.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Attica Prison Riot: The History and Legacy of America's Most Famous Prison Uprising

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz *Az elítéltek, túszok és állami tisztviselők beszámolóit tartalmazza a lázadásról *Inline forrásokat és bibliográfiát is tartalmaz a további olvasáshoz *Tartalomjegyzéket is tartalmaz "Ha nem tudunk emberként élni, akkor biztos, hogy emberként halhatunk meg". - Egy rab Atticában 1971-ben Amerika még mindig rengeteg társadalmi zűrzavaron ment keresztül, amelyek nagy része az előző évtized polgárjogi mozgalmának és a vietnami háborúnak köszönhető, amely hozzájárult az ellenkultúra fellángolásához.

Egy évvel korábban a Kent State-i egyetemi hallgatókat lőtte le a Nemzeti Gárda, és a tüntetések még mindig jelentősek voltak országszerte. Az egyik mozgalom, amely ebben az időszakban galvanizálódott, a nemzet foglyaiért indult, akiket az állami büntetés-végrehajtási intézetekben gyakran rossz bánásmódban részesítettek és rasszista bánásmódnak vetettek alá, de ez természetesen háttérbe szorult a legtöbb amerikai számára, akik szabadok maradtak egészen az 1971. szeptember 9-13.

közötti hírhedt Attica állami börtönlázadásig. A kibontakozó dráma, amelynek során több mint 2000 börtönlakó lázadást kezdett a jól megerősített létesítményen belül, és túszul ejtett több tucatnyi alkalmazottat, egészen addig izgatta Amerikát, amíg a lázadást erőszakkal le nem verték, és több mint 40-en meg nem haltak. A lázadást követően Nelson Rockefeller New York-i kormányzó, aki elrendelte a lázadás leverését, azzal vádolta a foglyokat, hogy "a kezdetektől fogva fenyegető hidegvérű gyilkosságokat" követték el, de mások sokkal más szemszögből látták a dolgot.

Míg a New York Times sokkal elfogulatlanabbul jellemezte a történteket, és sajnálkozott a "tömeges halálesetek miatt, amelyeket négy napig tartó feszült tárgyalásokkal próbáltak elkerülni", a foglyokat gyakran úgy ábrázolták, mint akik hősiesen és igazságosan léptek fel a rendszer ellen. A lázadás talán leghíresebb ábrázolása a megemlékezés volt John Lennon "Attica State" című dalában, amelynek során azt énekelte: "We're all mates with Attica State". A mai napig, közel 45 évvel később, a lázadás továbbra is ellentmondásos.

Az atticai börtönlázadás: Az Amerika leghíresebb börtönlázadásának története és öröksége című könyv az amerikai történelem leghírhedtebb börtönlázadásához vezető végzetes események láncolatát mutatja be. A fontos emberekről, helyekről és eseményekről készült képek mellett úgy ismerheted meg Atticát, mint még soha, pillanatok alatt.