Az egyenlőség illúziói

Olvasói vélemények

John Kekes „Az egalitarizmus illúziói” című írása kritikával illeti az egalitarizmus uralkodó politikai ideológiáját, és azt állítja, hogy az az emberi természetről alkotott irreális nézeteken alapul. A könyv sűrű és polemikus, elsősorban a különböző modern egalitárius gondolkodók kritikájára összpontosít, mielőtt bemutatja Kekes saját politikai filozófiáját. Az érvek mélyen analitikusak, de a politikai filozófiai háttérrel nem rendelkezők számára nehezen érthetőek lehetnek. Kekes azt állítja, hogy az egalitarizmus idealista illúziókból ered, amelyek figyelmen kívül hagyják az emberi természet összetettségét és a politikai intézmények valóságát.

A könyv jól érvel és provokatív, éles kritikát fogalmaz meg a főbb politikai filozófusok és egalitárius ideológiák ellen. Kekes a politika realista megközelítését támogatja, és a gyakorlati megfontolásokat helyezi előtérbe az idealizációkkal szemben. A politikai filozófia iránt érdeklődő olvasók intellektuálisan ösztönzőnek és kihívásnak találhatják a könyvet. A szerző pluralizmusa és szekuláris perspektívája friss szemléletet ad a konzervativizmusnak.

Az írás sűrű, és a kortárs politikai filozófiában járatlan olvasók számára nehézséget okozhat. A tartalom nagy része a kritikára összpontosít, anélkül, hogy a későbbi fejezetekig teljesen kidolgozott alternatívát mutatna be. Egyes olvasók számára az érvek elvontak és nehezen követhetőek lehetnek.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Illusions of Egalitarianism

Könyv tartalma:

A liberalizmus uralkodó kortárs változata elleni szisztematikus és éles hangú támadásában John Kekes megkérdőjelezi a nyugati társadalmak többségének politikai feltevéseit. Az egyenlőségelvűség, ahogyan széles körben ismert, azt vallja, hogy a kormánynak minden állampolgárt egyenlő bánásmódban kell részesítenie.

Kekes azzal vádolja, hogy az egalitarizmusba vetett hit olyan illúziókon nyugszik, amelyek megakadályozzák az embereket abban, hogy szembenézzenek a kellemetlen igazságokkal. Kekes, a modern politikai gondolkodás egyik jelentős hangja, amellett érvel, hogy az emberek közötti különbségek az erkölcs, az ésszerűség, a törvényesség és az állampolgárság területén túl fontosak ahhoz, hogy a kormányzás figyelmen kívül hagyja őket. A kiemelkedő egalitárius gondolkodók, köztük Dworkin, Nagel, Nussbaum, Rawls, Raz és Singer szigorú kritikájában Kekes azzal vádolja őket, hogy nézeteik komoly veszélyt jelentenek mind az erkölcsre, mind az értelemre.

Kekes számára bizonyos inegalitárius igazságok nyilvánvalóak: az embereknek azt kell kapniuk, amit megérdemelnek, a jókat és a gonoszokat nem szabad úgy kezelni, mintha azonos erkölcsi értékkel rendelkeznének, az emberektől nem szabad megtagadni azt, amit kiérdemeltek, hogy azok javára fordítsák, akik nem érdemelték ki, és az egyéneket felelősségre kell vonni tetteikért. Provokatív könyve sok olvasót arra kényszerít majd, hogy megkérdőjelezze a liberalizmusba vetett hitét.