Az emberi természetről

Olvasói vélemények

Roger Scruton könyvéről írt kritikák az emberi természetre, az erkölcsre és az emberi állapotra vonatkozó filozófiai témákról szóló különböző nézőpontokat tükröznek. Míg sok olvasó elgondolkodtatónak és értékesnek találta Scruton érveit, különösen erkölcsi kontextusukban, mások kritizálták, hogy a könyv túlságosan tudományos és nehezen érthető. Egyesek dicsérték a világosságát és mélységét, míg mások úgy érezték, hogy túlságosan erősen támaszkodik a bevett konzervatív gondolkodásra anélkül, hogy a kortárs kihívásokkal foglalkozna.

⬤ Scruton érveit az emberi természetről, amely különbözik a puszta biológiától, sok olvasó értékeli.
⬤ A könyvet jól kutatottnak és tele érdekes, gondolkodásra késztető gondolatokkal tartják.
⬤ Hatékonyan kérdőjelezi meg az erkölcsről és az emberi identitásról alkotott kortárs nézeteket.
⬤ A gonoszról szóló utolsó fejezetet különösen dicsérik mélységéért.
⬤ Számos kritika kiemeli Scruton írásmódjának világosságát és mélységét, amely az összetett gondolatokat is hozzáférhetőbbé teszi az olvasók számára.

⬤ Néhány olvasó szerint a könyv túlságosan tudományos, nehézkes és hosszadalmas, így a nem szakemberek számára nehezen befogadható.
⬤ Kritika, hogy a könyv nem foglalkozik eléggé a kortárs kérdésekkel, és elavult konzervatív filozófiákra támaszkodik.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy az előadásformátum korlátozza a mélyebb kérdések feltárását.
⬤ Néhány olvasó több magyarázatra és kontextusra vágyott a bemutatott anyag teljes megértéséhez.

(36 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On Human Nature

Könyv tartalma:

Az emberi egyediség rövid, radikális védelme Roger Scruton elismert filozófustól

Ebben a rövid könyvben az elismert író és filozófus, Roger Scruton az emberi egyediség eredeti és radikális védelmét mutatja be. Szembeszállva az evolúciós pszichológusok, az utilitarista erkölcsvédők és az olyan filozófiai materialisták nézeteivel, mint Richard Dawkins és Daniel Dennett, Scruton amellett érvel, hogy az ember nem értelmezhető egyszerűen biológiai tárgyként. Nemcsak emberi állatok vagyunk, hanem személyek is, akik alapvető kapcsolatban állnak más személyekkel, és akiket kötelezettségek és jogok kötnek hozzájuk. A világunk egy megosztott világ, amely szabadságot, értéket és elszámoltathatóságot mutat, és hogy megértsük, szemtől szemben kell megszólítanunk a többi embert, és én az énnel.

Scruton úgy fejleszti és védi meg az emberi természetről szóló beszámolóját, hogy széles körben végigjárja a szellemtörténetet Platóntól és Averro-tól Darwinig és Wittgensteinig. A könyv Kant felvetésével kezdődik, miszerint az különböztet meg bennünket attól, hogy képesek vagyunk kimondani az „én”-t - azáltal, hogy az öntudatos reflexió központjaként érzékeljük magunkat. Ez a tény az érzelmeinkben, érdeklődésünkben és kapcsolatainkban nyilvánul meg. Ez az alapja az erkölcsi érzéknek, valamint azoknak az esztétikai és vallási felfogásoknak, amelyek révén az emberi világot alakítjuk és értelemmel ruházzuk fel. És ez kívül esik a modern materialista filozófia hatókörén, noha természetes és nem természetfeletti tény. Végső soron Scruton új módot kínál annak megértésére, hogy az öntudat hogyan befolyásolja azt a kérdést, hogyan kellene élnünk.

Az eredmény az emberi természet gazdag szemlélete, amely megkérdőjelezi a fajunkról alkotott néhány ma legdivatosabb elképzelést.

-- „The Economist”.