Isten arca: A Gifford-előadások

Olvasói vélemények

Roger Scruton „Isten arca” című műve a személyes kapcsolatok, a szubjektivitás és az emberiség természetének jelentőségét vizsgálja Istenhez viszonyítva. Gifford-előadásain keresztül Scruton olyan filozófiai perspektívát mutat be, amely szembemegy a tudományos világképpel, és az arc és az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza. Ez a mű arra hívja az olvasót, hogy gondolja át Isten és a spiritualitás szerepét a modern, materialista társadalomban.

⬤ Elgondolkodtató gondolatok a szubjektivitásról és a személyes kapcsolatokról.
⬤ Scruton néhány más művéhez képest világosabb és közérthetőbb próza.
⬤ Olyan fontos filozófiai témákkal foglalkozik, mint az emberiség és az erkölcs természete.
⬤ Kihívja a modern ateista nézeteket és a tudományos redukcionizmust.
⬤ Scruton erudícióját és kulturális meglátásait sok olvasó dicséri.

⬤ Néhány olvasó kihívásnak találja Scruton érveit, és nehezen ért egyet velük teljes mértékben.
⬤ Egyes érveinek absztrakt jellege nem biztos, hogy mindenkit érdekel.
⬤ Bizonyos részek ismétlődőnek tűnhetnek a korábbi műveit ismerő olvasók számára.
⬤ Nem biztos, hogy mindenki értékeli Scruton kritikáját a modern feltevésekkel és társadalommal kapcsolatban.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Face of God: The Gifford Lectures

Könyv tartalma:

Roger Scruton Isten helyét vizsgálja egy kiábrándult világban. Érvelése egyrészt válasz a körülöttünk mostanra elharapódzó ateista kultúrára, másrészt az emberi egyediség védelme.

Cáfolja azt az állítást, hogy a természeti világban nincs értelme vagy célja, és amellett érvel, hogy a szent és a transzcendentális "valódi jelenlétek", amelyeken keresztül az ember megismeri önmagát, és megtalálja szabadságát és megváltását egyaránt. Az emberi arcban az értelem paradigmáját találjuk. És ebből a tapasztalatból - érvel Scruton - egyszerre konstruáljuk meg a világ arcát, és szólítjuk meg Isten arcát.

Az arcban egyszerre találjuk meg szabadságunk bizonyítékát és öntudatunk jelét. Az ateista kultúra egyik motivációja az ítélet szemétől való menekülés.

Az ítélet szeme elől úgy menekülünk, hogy kitöröljük az arcot: és Scruton szerint ez a legnyugtalanítóbb aspektusa annak az időnek, amelyben élünk. Széleskörű érvelésében Scruton megmagyarázza a rombolás növekvő érzését, amit érzünk, ahogy az élvezethajhászás és a fogyasztás szokásai elcsúfítják a világot.

Könyve megvédi a megszentelt világot a megszokott megszentségtelenítéssel szemben, és a vallásos életmód vízióját kínálja a megpróbáltatások idején.