Az emberi természetről

Eredeti címe:

On Human Nature

Könyv tartalma:

Kant tanítványa és Nietzsche gondolkodásának jelentős alakítója, Arthur Schopenhauer abból az alapállásból indult ki, hogy minden tudás a világról szerzett tapasztalatainkból származik, de tapasztalataink szükségszerűen szubjektívek, és saját értelmünk és elfogultságaink alakítják őket: a valóság tehát nem más, mint saját akaratunk kiterjesztése. Ebben az esszében, amelyet THOMAS BAILEY SAUNDERS (1860-1928) fordított és először az 1890-es években jelent meg angolul, Schopenhauer az emberi természetről alkotott nézeteit ismerteti...

mégpedig pesszimista módon, mert Schopenhauer az életet egy buddhista szemüvegen keresztül látta, ahol a vágy szenvedéshez vezet, és a vágyról való lemondás az egyetlen út az átmeneti megkönnyebbüléshez. A filozófus itt olyan emberi intézményeket vizsgál, mint a kormányzat, olyan emberi eszményeket, mint a szabad akarat, valamint a jellem és az erkölcs emberi felfogását, és megállapítja, hogy ezek mögött egy fatalista impulzus húzódik meg, amely a kultúrát a despotizmus szélsőségeitől az anarchia szélsőségeiig hajtja, és útközben alig van megállás.

A filozófiát és a 19. századi értelmiséget tanulmányozók számára lenyűgöző olvasmány.