Tanulmányok a pesszimizmusról: Esszé-sorozat

Olvasói vélemények

A könyv vegyes kritikákat kapott. Egyes olvasók kiemelik mély meglátásait és magával ragadó prózáját, míg mások csalódottságuknak adnak hangot egy egész fejezet kihagyása miatt.

Az írást ékesszólónak és elgondolkodtatónak írják le. Az olvasók nagyra értékelik a tömör formátumot és a könyv filozófiai elkötelezettséget elősegítő képességét. Sokan terápiás és átalakító hatásúnak találják, ami segít nekik szembenézni az élet bonyolult kérdéseivel.

Jelentős kritika éri a „nőkről” szóló fejezet kihagyását, ami egyes olvasókban azt az érzést kelti, hogy az általuk megvásárolt változat nem megfelelő, és nem éri meg megvenni.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Studies in Pessimism: A Series of Essays

Könyv tartalma:

2013 Az 1891-es kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás pontos fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva.

Arthur Schopenhauer, a 19. század eleji filozófus, aki jelentősen hozzájárult a metafizikához, az etikához és az esztétikához. Munkássága az evolúció és a pszichológia elméleteire is hatással volt, főként a hatalomra való akarás elméletén keresztül - ezt a koncepciót Nietzsche híres módon átvette és továbbfejlesztette.

Ennek ellenére ma, akárcsak élete során, beárnyékolja őt kortársa, Hegel.

Schopenhauer ebben és más műveiben kifejtett társadalmi/pszichológiai nézetei közvetlenül a keleti gondolkodás által erősen befolyásolt metafizikájából származnak. Pesszimizmusa érdekes és talán megkérdőjelezhető kontrasztot alkot az önkifejezés nyilvánvaló örömével, mind prózájának eleganciájában, mind pedig az éjszakai fuvolajátékában.

Zsenialitása, költőisége és elsöprő pesszimizmusa azonnal megmutatkozik ebben a művében, mint például ebben az állításban az első fejezetből: "Az öröm ebben a világban, mondják, felülmúlja a fájdalmat; vagy legalábbis a kettő között kiegyenlített az egyensúly. Ha az olvasó röviden meg akarja nézni, hogy ez az állítás igaz-e, hasonlítsa össze két állat érzéseit, amelyek közül az egyik a másik megevésével foglalkozik." Ebben a művében is látjuk nőgyűlöletét, például abban az állításában, hogy "ahogyan az oroszlánok karmokkal és fogakkal, az elefántok és a vaddisznók agyarakkal vannak ellátva,... úgy a természet a nőt, védelmére és védelmére, a disszimuláció művészetével szerelte fel; és mindazt az erőt, amelyet a természet a fizikai erő és értelem formájában a férfira ruházott, a nőknek ebben a formában adományozta".

A fordító, T. B. Saunders nyitó megjegyzése alapján úgy tűnik, hogy legalábbis némileg szimpatizált ezzel a szemlélettel.