Az erkölcs genealógiája

Olvasói vélemények

A kritikák Nietzsche „Az erkölcs genealógiájáról” alkotott véleményének széles skáláját tárják elénk, kiemelve a könyv filozófiai mélységét és történelmi jelentőségét, ugyanakkor megemlítve annak összetettségét és elavult perspektíváit is. Az olvasók értékelik a gondolatébresztő jellegét, de kritizálják a hozzáférhetőségét és a modern erkölcs szempontjából való relevanciáját.

Lenyűgöző filozófiai vonatkozások, lenyűgöző történelmi kontextus, megfizethető ár, érdekes betekintés az erkölcsbe, mély megértést nyújt Nietzsche gondolkodásáról.

Az összetett és sűrű írásmód kihívássá teszi az olvasást, hiányzik a lábjegyzet vagy a kontextusba helyezés, egyes érvek elavultnak vagy rosszul felépítettnek tűnnek, ellentmondásos és néha sértő nézeteket tartalmaz.

(98 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Genealogy of Morals

Könyv tartalma:

Friedrich Wilhelm Nietzsche (1844. október 15. - 1900. augusztus 25.) német filozófus, kultúrkritikus, zeneszerző, költő, filológus, latin- és görögtudós, akinek munkássága nagy hatással volt a modern szellemtörténetre. Pályafutását klasszika-filológusként kezdte, mielőtt a filozófia felé fordult. Ő lett a legfiatalabb, aki 1869-ben, 24 évesen a Bázeli Egyetem klasszikus filológiai tanszékét betöltötte. Nietzsche 1879-ben lemondott az őt élete nagy részében gyötrő egészségügyi problémák miatt; alapvető írásainak nagy részét a következő évtizedben fejezte be. 1889-ben, 44 éves korában összeomlott, majd ezt követően szellemi képességeinek teljes elvesztését szenvedte el. Hátralévő éveit anyja 1897-ben bekövetkezett haláláig anyja gondozásában, majd nővérénél, Elisabeth F rster-Nietzschénél élte le. Nietzsche 1900-ban halt meg.

Nietzsche írásai között filozófiai polémiák, költészet, kultúrkritika és szépirodalom egyaránt szerepel, miközben előszeretettel használja az aforizmákat és az iróniát. Filozófiájának kiemelkedő elemei közé tartozik az igazság radikális kritikája a perspektivizmus javára; a vallás és a keresztény erkölcs genealógiai kritikája, valamint az ehhez kapcsolódó úr-szolga erkölcs elmélete; a lét esztétikai megerősítése, válaszul "Isten halálára" és a nihilizmus mély válságára; az apollóni és dionüszoszi fogalma; és az emberi szubjektum jellemzése, mint a versengő akaratok kifejeződése, amelyeket együttesen a hatalomra való akaratként értelmez. Olyan befolyásos fogalmakat is kidolgozott, mint a bermensch és az örök visszatérés tana. Későbbi munkásságában egyre inkább foglalkoztatta az egyén azon teremtő ereje, amellyel az új értékek és az esztétikai egészség érdekében képes legyőzni a társadalmi, kulturális és erkölcsi összefüggéseket. Munkássága a témák széles skáláját érintette, beleértve a művészetet, a filológiát, a történelmet, a vallást, a tragédiát, a kultúrát és a tudományt, és már korán olyan személyiségektől merített ihletet, mint Arthur Schopenhauer filozófus, Richard Wagner zeneszerző és Johann Wolfgang von Goethe író.

Nietzsche halála után nővére, Elisabeth lett Nietzsche kéziratainak kurátora és szerkesztője, aki úgy dolgozta át kiadatlan írásait, hogy azok illeszkedjenek saját német nacionalista ideológiájához, miközben gyakran ellentmondott vagy elfedte Nietzsche kinyilvánított véleményét, amely kifejezetten ellenezte az antiszemitizmust és a nacionalizmust. Kiadott kiadásai révén Nietzsche munkásságát a fasizmussal és a nácizmussal hozták összefüggésbe; a 20. századi tudósok vitatták munkásságának ezt az értelmezését, és hamarosan hozzáférhetővé váltak írásainak javított kiadásai. Nietzsche gondolatai az 1960-as években újra népszerűségnek örvendtek, és eszméi azóta is mély hatást gyakorolnak a 20. és a 21. század eleji gondolkodókra a filozófiában - különösen a kontinentális filozófia olyan iskoláiban, mint az egzisztencializmus, a posztmodernizmus és a posztstrukturalizmus -, valamint a művészetben, az irodalomban, a pszichológiában, a politikában és a populáris kultúrában. (wikipedia.org)