Az ősi Indus-völgyi civilizáció legnagyobb városai: Mohenjo-daro, Harappa és Kalibangan története és öröksége

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 25 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Ancient Indus Valley Civilization's Biggest Cities: The History and Legacy of Mohenjo-daro, Harappa, and Kalibangan

Könyv tartalma:

*Képeket is tartalmaz.

*Tartalmaz részleteket az ősi beszámolókból.

*Bibliográfiát tartalmaz a további olvasáshoz.

Ha a világ első városaira gondolunk, elsőként Sumer, Memphis és Babilon jut eszünkbe, de ha a hangsúly Indiára helyeződik, akkor valószínűleg Harappa és Mohenjo-daro jut eszünkbe. Ezek a városok India legrégebbi civilizációjának, az Indus-völgyi civilizációnak vagy a Harappan civilizációnak köszönhetik létüket, amely az ókori Mezopotámiával és az ókori Egyiptommal egyidős volt, és kiterjedt kapcsolatokat ápolt az előbbiekkel, így a világ egyik legfontosabb korai civilizációja volt. Az Indus folyó völgyének folyói mentén elterülő települések százai kezdtek kialakulni i. e. 3300 körül, és végül egy olyan társadalommá olvadtak össze, amely a valódi civilizáció minden jellemzőjével rendelkezett, többek között írással, fejlett városokkal, összetett társadalmi struktúrával és távolsági kereskedelemmel.

Mohendzsó-daro volt az Indus-völgyi civilizáció legnagyobb városa, az egyik legfejlettebb civilizáció, amely valaha létezett, és az indiai szubkontinens legismertebb és legősibb őskori városi helyszíne. Nagy kulturális, gazdasági és politikai jelentőségű metropolisz volt, amely az i. e. 3. évezred elejére datálható. Bár elsősorban körülbelül i. e. 2500 és i. e. 1500 között virágzott, a város elhagyása után még évszázadokkal is hosszabb ideig tartó hatást gyakorolt az indiai szubkontinens urbanizációjára. Úgy tartják, hogy az Indus civilizáció két fővárosa közül az egyik volt, ikertestvére a Pakisztánban, Pandzsábban, északabbra fekvő Harappa.

Harappa felfedezésének fontosságát mutatja, hogy az ősi Indus-völgyi civilizációt gyakran Harappai civilizációként is emlegetik. Ahogy a régészek és történészek a 19. században és a 20. század elején egyre többet kezdtek feltárni az ősi Harappa lelőhelyről, egyre teljesebb kép alakult ki a városról, nevezetesen annak jelentőségéről. A kutatások kimutatták, hogy Harappa az Indus-völgy három legfontosabb városának egyike, ha nem a legfontosabb, mivel számos olyan településhalmot tártak fel, amelyek arra utalnak, hogy több mint 1000 éven át folyt ott építési tevékenység. Fénykorában Harappa egy virágzó város volt, ahol akár 50 000 ember is élhetett, akiket falakkal városrészekre osztottak, és akik jól kiépített, rendezett utcákon járták mindennapi életüket. Harappában vízelvezető rendszerek, piacok, nyilvános fürdők és más nagyméretű építmények is voltak, amelyeket nyilvános szertartásokhoz használhattak. Az ókori Harappa valóban virágzó és élénk város volt, amely egyenrangú volt a korabeli mezopotámiai városokkal, például Urral és Memphisszel Egyiptomban.

A térségben kialakult számos város között volt egy ma Kalibangan néven ismert hely, amely a modern világ számára ismeretlen volt, amíg a régészek az 1960-as években ásatások során fel nem fedezték titkait. Egy olyan várost tártak fel, amely nem volt olyan nagy és fontos, mint a legismertebb Mohenjo-daro és Harappa, de mégis viszonylag nagy volt, és a legfontosabb az Indus városai közül a mára már kihalt Saraswati folyó mentén. A Kalibanganban végzett ásatások feltárták, hogy a városnak két települési szakasza volt, amelyek megfeleltek az Indus-völgyi civilizáció két fő szakaszának, és hogy hatással volt a Saraswati folyó mentén fekvő kisebb településekre. A Kalibanganban végzett régészeti munkálatok azt is kimutatták, hogy bár a város követte a nagyobb induszi városok, például Mohenjo-daro és Harappa mintáit, sok tekintetben egyedülálló város volt. Kalibangan az Indus-völgyi civilizáció más nagy városaitól eltérő folyó mentén feküdt, és a folyója olyan sorsot szenvedett, amely a város végéhez vezetett. Kalibangan városa a modern régészek számára is kincsesleleteket jelentett, mivel ez volt az egyik legjobban megőrzött harappai lelőhely, így a tudósok nemcsak azt láthatták, hogyan éltek a kalibangani emberek, hanem valószínűleg azt is, hogyan halt meg a város.