Barbarossa kisiklott: A szmolenszki csata 1941. július 10-10. szeptember: kötet - A német előrenyomulás, a bekerítő csata, az első és a második ütközet.

Olvasói vélemények

David Glantz könyve a szmolenszki csatáról kimerítő tanulmány, amely részletesen bemutatja a hadjárat hadtörténetét, hangsúlyozva a csata jelentőségét a II. világháború keleti frontjának általános összefüggésében. Miközben friss meglátásokkal szolgál és megkérdőjelezi az uralkodó történelmi narratívákat, sűrű és összetett jellege az alkalmi olvasók számára megterhelő lehet.

⬤ Rendkívül részletes és alapos kutatás, amely mélyreható betekintést nyújt a szmolenszki csatába és a szovjet-német taktikába.
⬤ Megkérdőjelezi és felülvizsgálja a keleti frontról szóló, régóta fennálló mítoszokat, különösen a szovjet ellenállóképességgel és a német hadműveleti hibákkal kapcsolatban.
⬤ Új levéltári anyagok és első kézből származó beszámolók gazdagítják az elbeszélést.
⬤ A szovjet parancsnokság értékes nézőpontját mutatja be, amely a hadtörténetekben gyakran elhanyagolt nézőpont.

⬤ Rendkívül sűrű és részletes, így a hadtörténelemben járatlanok számára kihívást jelent az olvasás.
⬤ Gyakran a parancsok és jelentések fordításait mutatja be minimális elemzéssel, ami frusztrálhatja az elbeszélés folyamát kereső olvasót.
⬤ A rossz minőségű térképek és a következetlenségek megnehezítik a földrajzi kontextus megértését, különösen elektronikus formátumban.
⬤ Nem biztos, hogy vonzó az alkalmi olvasóknak vagy azoknak, akik lebilincselőbb elbeszélői stílust keresnek.

(63 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Barbarossa Derailed: The Battle for Smolensk 10 July-10 September 1941: Volume 1 - The German Advance, the Encirclement Battle and the First and Secon

Könyv tartalma:

1941. július 10-én hajnalban a német Középső Hadseregcsoport Második és Harmadik Páncélos Csoportjának tömeges tankjai és motorizált gyalogsága átkelt a Dnyeper és a nyugati Dvina folyón, és megkezdte azt, amiről Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom Führere, valamint a legtöbb német tiszt és katona úgy gondolta, hogy diadalmenetet indít Moszkva, a Szovjetunió fővárosa felé. Kevesebb mint három héttel korábban, június 22-én Hitler a Wehrmacht fegyveres erői) a Szovjetunió ellen indított hatalmas inváziót, amelynek a Barbarossa hadművelet volt a kódneve, és amelynek célja a Szovjetunió Vörös Hadseregének legyőzése, az ország meghódítása és kommunista uralkodójának, Joszif Sztálinnak a megbuktatása volt. Június 22. és július 10. között a Wehrmacht akár 500 kilométerre is előrenyomult szovjet területre, megölt vagy foglyul ejtett akár egymillió Vörös Hadsereg katonát, és elérte a nyugati Dvina és Dnepr folyók nyugati partját, ezzel eleget téve a Barbarossa-terv első számú feltételezésének, miszerint a Harmadik Birodalom akkor kerülhet ki győztesen, ha legyőzi és megsemmisíti a Vörös Hadsereg nagy részét, mielőtt az biztonságban visszavonul e két folyó mögé. A Vörös Hadsereg szétzúzásával Hitler és a németek többsége heteken belül teljes győzelmet várt.

Az ezt követő szmolenszki harcok meghiúsították a gyors győzelemre vonatkozó német reményeket. A Dvina és a Dnepr folyókon átkelve a meglepett Wehrmacht öt friss szovjet hadsereggel találkozott. Annak ellenére, hogy e seregek közül kettőt teljesen megsemmisítettek, kettőt súlyosan megrongáltak, és három sereg maradványait bekerítették a szmolenszki térségben, a gyors győzelem elkerülte a németeket. Ehelyett a Mogiljevben és Szmolenszkben bekerített szovjet erők makacsul megtagadták a megadást, és miközben tovább harcoltak, július, augusztus és szeptember eleje folyamán először öt, majd összesen hét újonnan mozgósított szovjet hadsereg csapott vissza kegyetlenül az előrenyomuló németekre, többszörös ellentámadásokat és ellencsapásokat hajtva végre, amelyeket két nagy ellentámadás koronázott meg, amelyek megfosztották a németek erejét és akaratát. A hatalmas ember- és anyagi veszteségek ellenére ezek a kétségbeesett szovjet akciók kisiklatták a Barbarossa hadműveletet. Hitler a Wehrmachtot ért számtalan sebesülés miatt, még mielőtt a harcok véget értek volna a szmolenszki régióban, elhalasztotta a Moszkva elleni hadjáratot, és inkább dél felé fordította erőit, hogy "puhább célpontokat" támadjon meg a kijevi régióban. A Wehrmacht "kisiklása" Szmolenszknél végül a Barbarossa hadművelet döntő fordulópontjává vált.

Ez az úttörő jelentőségű, most jelentősen kibővített új tanulmány gazdag szovjet és német levéltári anyagot dolgoz fel, beleértve a német OKW, OKH, hadseregcsoportok és hadseregek, valamint a szovjet Sztavka, a Vörös Hadsereg vezérkara, a Nyugati Főparancsnokság harcászati és operatív parancsát, Nyugati, Központi, Tartalékos és Brjanszki Front, valamint az alárendelt hadseregek, hogy részletes mozaikot és végleges beszámolót nyújtson arról, hogy mi, miért és hogyan zajlott az 1941. július 10-től szeptember 10-ig tartó elhúzódó és összetett harcok során a szmolenszki térségben. A tanulmány felépítését kifejezetten úgy alakították ki, hogy az általános olvasók és a szakemberek számára egyaránt vonzó legyen a hadműveletek menetének részletes, kétkötetes kronologikus elbeszélése, amelyet egy harmadik, esetleg egy negyedik kötet kísér, amely archív térképeket és az oroszból szó szerint lefordított konkrét parancsok és jelentések kiterjedt gyűjteményét tartalmazza. A levéltári és levéltári térképek a csata minden szakaszát részletesen bemutatják.

A kötet Hitler Barbarossa-tervének újszerű értékelésének keretében áttekinti a Barbarossa-hadművelet első két hetét, majd példátlan részletességgel írja le a Barbarossa-terv, az ellenerők és a határ menti harcok 1941. június 22. - július 1. közötti időszakát.

A Középső Hadseregcsoport előrenyomulása a nyugati Dvina és Dnepr folyókig és a Nyugati Front ellencsapása Lepelnél 1941. július 2-9.

A Hadseregcsoport Központ előrenyomulása Szmolenszkig és a Timosenko "ellentámadás", 1941. július 13-15.

A Közép hadseregcsoport bekerítő csatája Szmolenszknél, 1941. július 16. - augusztus 6.

Az első szovjet ellentámadás, 1941. július 23-31.

Az oldalcsaták (Velikie Luki és Rogachev-Zhlobin), 1941. július 16-31.

Mogiljov ostroma, 1941. július 16-28.

Guderian hadseregcsoportja, a Kachalov-csoport megsemmisítése, 1941. július 31. - augusztus 6.

Guderian hadseregcsoport és a 2. hadsereg déli menetelése és Gomel eleste, 1941. augusztus 8-21.

A második szovjet ellentámadás: A nyugati front duhovscsinai offenzívája, 1941. augusztus 6-24. és a tartalékos front el'niai offenzívája, 1941. augusztus 8-24.

Harc a Velikie Lukiért, 1941. augusztus 8-24.

David Glantz a tanulmányban felhasznált hatalmas mennyiségű dokumentumanyag elemzése alapján számos fontos új megállapítást tesz, nevezetesen: A szovjet ellenállás a Középső Hadseregcsoport Szmolenszk térségébe való előrenyomulásával szemben sokkal erősebb és aktívabb volt, mint ahogyan azt a németek várták és a történészek korábban leírták.

A katonai stratégia, amelyet Sztálin, a Sztavka és a Nyugati Főparancsnokság követett, sokkal kifinomultabb volt, mint korábban hitték.

Sztálin, a Sztavka és Timosenko Nyugati Főparancsnoksága az előrenyomuló német erők meggyengítésére irányuló kimerítési stratégiát alkalmazott.

Ez a kopási stratégia sokkal nagyobb károkat okozott a Hadseregcsoport Központnak, mint korábban gondolták, és végül jelentősen hozzájárult a Nyugati és a Kalinini Frontnak a Hadseregcsoport Központ felett 1941 decemberében aratott győzelméhez.

Egész egyszerűen ez a sorozat új utat nyit a második világháborús keleti front és a szovjet katonai tanulmányok terén.