Végjáték Sztálingrádnál, második könyv: 1942 decembere-1943 februárja

Olvasói vélemények

A könyv a sztálingrádi csatáról szóló átfogó és mélyrehatóan kutatott beszámoló, amelyet a hadtörténelem szerelmesei a részletesség és a lényeglátás miatt nagyra értékelnek. A kritikák között azonban szerepelnek a rossz minőségű térképek és az írásmód, amely az alkalmi olvasók számára fárasztó lehet.

⬤ Alapos kutatás és részletek a sztálingrádi csatáról, beleértve a friss nézőpontokat és a levéltári forrásokból származó új információkat.
⬤ A téma elismert szaktekintélye, aki széles körű ismeretekkel rendelkezik a keleti frontról.
⬤ Jó kronológiai felépítés, amely megkönnyíti az események követését az időben.
⬤ Nagyszerű forrás a történelem elkötelezett rajongói és tudósok számára.

⬤ Gyenge minőségű térképek, amelyek gyakran frusztrálják a terepet megérteni próbáló olvasót.
⬤ Sűrű és néha száraz írásmód, amely az alkalmi olvasók számára nehezen befogadható.
⬤ Egyes kritikusok szerint nem nyújt átfogó képet az összes érintett harcoló félről, különösen a román erőkről.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Endgame at Stalingrad, Book Two: December 1942-February 1943

Könyv tartalma:

David Glantz nagyszabású Sztálingrád-trilógiája harmadik kötetének második könyvében folytatja és lezárja a második világháború egyik leghírhedtebb csatájának, a sztálingrádi hadjáratnak a meghatározó történetét, amely Németország kudarcát jelentette a keleti fronton, és fordulópontot jelentett a háborúban. A második könyvben Németország leghíresebb hadserege - Friedrich Paulus tábornok hatodik hadserege - szörnyű helyzetben van, csapdába esve a sztálingrádi kesselben, vagyis a Vörös Hadsereg által, amely magához ragadta a kezdeményezést a szovjetek által most Nagy Honvédő Háborúnak nevezett háborúban. A Vörös Hadsereg ellentámadása, az Uránusz hadművelet már javában zajlik, miután nagyrészt megsemmisítette két román hadsereg nagy részét, és bekerítette a német hatodik hadsereget és a német negyedik páncéloshadsereg felét.

Glantz korábban nem elérhető vagy elveszettnek hitt anyagokra támaszkodva, közelről megfigyelt beszámolót ad Németország szerencsétlen sztálingrádi hadjáratának utolsó tíz hetéről. A Vörös Hadsereg rövid időn belül kivédte, majd legyőzte a hatodik hadsereg megmentésére tett két német kísérletet, szétzúzta az olasz nyolcadik és a magyar második hadsereget, súlyosan megrongálta a német negyedik és második páncélos hadsereget, és végül Sztálingrád romjain megsemmisítette a német hatodik hadsereget. Hitler tengelyhatalma jóval több mint félmillió katonát szakított ki a hadrendjéből, és csak rémülten nézhette, ahogy státusza hirtelen győztesből legyőzötté változik. Ez a könyv élénk és részletes képet ad a tengelyhatalom vereségéről, amely döntőnek bizonyult, mint olyan katasztrófa, amelyből Németország és a Wehrmacht soha nem tudott kilábalni.

Az előző kötetekhez hasonlóan Glantz az újonnan rendelkezésre álló anyagokat is alaposan feltárja, hogy világosabb és pontosabb képet adjon arról, hogy mi is történt Sztálingrádnál a II. világháború e döntő pillanatában - egy olyan "alapigazságot", amely túllép a történelmi összecsapást övező mítoszokon és félretájékoztatáson. A befejező fejezet pedig, amely még az előzőeknél is mítoszokkal átitatott eseményeket mesél el, különösen bátorító, mivel ellentmondásos kérdéseket feszeget arról, hogy miért volt sikeres az Uránusz hadművelet, és miért nem sikerültek a német felmentési kísérletek, hogy a hatodik hadsereg megmenekülhetett volna-e a bekerítésből vagy megmenekülhetett volna, és hogy végül ki volt a leginkább felelős a végső vereségért. A válaszok, amelyeket Glantz ad, a sztálingrádi végjáték teljes körű beszámolójába ágyazva, teszik ezt a könyvet a történelem egyik epikus összecsapásának utolsó szavává.